Miért hozok létre egy informatív honlapot a szexualitással kapcsolatban? Jó kérdés. 

A jó válasz az, hogy igyekszem az ismereteimmel a szolgálatára lenni annak, akinek e téren kérdése, problémája van. 

Ugyanis sok jó kérdéssel találkoztam e téren, amikre tudok jó válaszokat adni.

A homoszexualitás és transszexualitás különösen vitatottá váltak és a média érdeklődésének középpontjába kerültek az utóbbi évtizedekben, ezért egyelőre első sorban e témákban kerülnek ide fontos ismeretek. 

Akinek plusz kérdése van a szexualitás témájában az e honlapon szereplő ismereteken túl, írjon a 1307koinoni@gmail.com email címemre.

"A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul." (Péld 17, 17) Öröm a barátság, még nagyobb öröm a szerelem. A boldogságot keresőknek akarok segíteni.

Azt hinné az ember, hogy az internet korában már nincs az az ismeret, ami ne lenne közismert a szexualitásról. Valóban nincsenek titkok? 

Az utóbbi egy-két évtizedben előtérbe került a homoszexualitás témája. Nem titok e téren, hogy tavaly, 2019-ben egy megbízható tudományos kutatás véglegesen bebizonyította, hogy a homoszexualitás nem genetikusan determinált. Valóban nem titok ez? Tényleg közismert?

Nem genetikusan determinált - ugyanakkor az életük folyamán homoszexuális nemi kapcsolatról beszámolók aránya növekedést mutat az elmúlt évtizedekben (az USA-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban). Talán korábban is magas volt ez az arány, csak mostanra jutottunk volna el odáig, hogy már be merik vallani az emberek? No de a növekedés eredményeként például az USA-ban már másfél évtizede a 30-39 éves nők között már 13% vallotta ezt magáról. Mindig is ilyen nagy arányban lett volna a nők között leszbikus szexuális kapcsolat? Ez azért valószínűtlenül hangzik. Főként ha összevetjük azzal a ténnyel, hogy az egy adott időpontban tartósan homoszexuális párkapcsolatban élők aránya általában csak 1% körülinek mutatkozik - a két nemnél együtt, átlagosan, és a nőknél még alacsonyabbnak is, mint a férfiaknál. 

Vajon aki szerint ez genetikusan determinált, az úgy gondolja, hogy a nőknek mindig is legalább 13%-át kényszerítették a génjei arra, hogy kipróbálja a homoszexualitást, de csak alig 1%-át arra, hogy tartós homoszexuális kapcsolatban éljen? Nem reálisabb magyarázat vajon az - amit szociológiai, demográfiai felmérések eredményei mutatnak is - hogy az emberek egy kis része fiatal korában "kipróbálja a homoszexualitást", de aztán ezek zöme heteroszexuális kapcsolatban éli az életét, mire "benő a feje lágya"? És nem reálisabb magyarázat az is, hogy a homoszexualitással kapcsolatban mind megengedőbb légkör, és annak mind harsányabban normálissá nyilvánítása miatt mind töben vannak, akik fiatalként kipróbálják? De bizony reálisabb, főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy most már biztosan tudjuk, hogy a homoszexualitás nem genetikusan determinált és így senkit nem kényszerítenek erre a génjei.

Sokan máig is hivatkoznak egy amerikai gubacsdarázs-kutató, bizonyos Kinsey állításaira, aki szerint az emberek 11%-a nyíltan, további 39%-a "rejtetten" homoszexuális. Nem titok - csak kevesen tudják - hogy nem lévén szociológus, Kinseynek fogalma sem volt a reprezentatív minta fogalmáról. Így aztán miután homoszexuális magazinok olvasóinak, ilyen bárok látogatóinak meg börtönbe zárt raboknak az össznépességében tapasztalta ezeket az arányokat, azokat "gond nélkül" általánosította a teljes amerikai népességre.

"A tudomány ma már nem tekinti betegségnek a homoszexualitást" - állítja nem egy pszichológus vagy újságíró. Elvileg nem titok az, hogy maguk a homoszexuálisok erőszakkal csikarták ki azt, hogy az állapotukat az amerikai pszichiáterek ne merészeljék betegségnek nevezni. (Majd őket követve világszerte így tett a szakma.) Nem titok, hiszen angol nyelvű orvosi szakfolyóiratban is, azt idézve az angol nyelvű Wikipediában is lehet olvasni erről. De közismert ez? Nem titok mégis az emberek zöme számára? 

Ha a voyeurök vagy az alkoholisták összefognának és kicsikarnák azt, hogy őket ne merészelje betegnek nevezni a tudomány, akkor ők is elérhetnék ezt? Úgy tűnik, igen. 

Mit ér tehát "a tudomány álláspontja" a homoszexualitással kapcsolatban? Úgy tűnik, semmit, ha egyesek visszaélnek a tudomány fogalmával, és csalásra, megtévesztésre használják azt.

Elvileg nem titok az, hogy a homoszexuálisok számára létezik olyan pszichoterápia - a helyreállító terápia - amely sok esetben sikeres, és visszaadja az elveszített képességet a heteroszexuális vonzalomra. Elvileg nem titok - de közismert? Valóban nem titok az emberek zöme számára? 

Amint korábban a homoszexualitás "nem betegséggé" nyilvánítására voltak tudományellenes politikai törekvések, most a helyreállító terápia betiltatása van soron, hasonlóan "tudományos" indokokkal. A homoszexualitás okát illetően pedig már-már tiltottá válik a tudományos kutatás - mert, úgymond, miért is kellene egy természetes, ártatlan, veleszületett állapot okát kutatni? 

Formálisan nem titok mindez - de nem az mégis az emberek zöme számára?

Annyi fontos kérdés merül föl bennünk, és olyan rossz, ha megtévesztenek, félrevezetnek azok, akiktől válaszokat várnánk. Azt hiszem, hasznos lesz, ha bemutatom a világot e téren úgy, amint valóban van. A tényleges, valóságos kutatási eredményeket, amiket elhallgatnak.