A gyermekek nemváltása és a tényellenőrök
https://mandiner.hu/cikk/20220114_a_gyermekek_nemvaltasa_es_a_tenyellenorok
Szilvay Gergely:
A gyermekek nemváltása és a tényellenőrök
Oly nagy hévvel fogott bele a tények ellenőrzésébe a 444-es közegből verbuválódott, baloldali tényellenőrző csapat a lakmusz.hu-n, hogy máris statisztikák magyarázatait olvashatjuk az oldalon. A tényellenőrzés általános problémáit már taglaltuk
(lásd a következő linken:
https://mandiner.hu/cikk/20220113_maris_ideologiailag_erzekenyit_a_444_es_tenyellenorzo_csapat )
itt egy konkrét példát hozunk, mégpedig a portál nyitócikkét.
(linkje:
Neuberger Eszter cikkének címe szerint „félrevezető statisztikákkal harcol a Fidesz a nyugati „nemátalakító műtétek őrülete” ellen. A lead /a cikk előzetes összefoglalója/ szerint „úgy állítanak be brit, svéd és spanyol adatokat, mintha ezekben az országokban gyerekek tömegeit operálnák ellenkező neművé. Ez félrevezető, a műtéteket nem is lehet kiskorúakon végezni.” Míg Neuberger Halász János két és fél perces nyilatkozatát elemezgeti, én nem Halászra kívánok reflektálni, hanem Neuberger tényellenőrzését elemezgetem.
Neuberger Eszter egyébként a CEU-n végzett, a nacionalizmus-tanulmányok MA szakon a dualista Magyarország antiliberalizmusáról és antiszemitizmusáról írta a kárpátalja ruténok példáján keresztül. Emellett roma-ügyekben írt kutaásokat, elemzéseket, azon túl, hogy az Abcúg, a Budapest Beacon és a 444 újságírója volt.
Mit mondott Halász János?
Halász János állításai a következők: a Fidesz fontosnak tartja, hogy „megvédjük gyermekeinket a nemátalakító műtétek népszerűsítésétől”; „Skóciában már a 11-18 évesek számára zajlik a transzvesztitává válás népszerűsítése a nyári táborokban”; majd a politikus számos országot sorol fel, ahol „már elindította világméretű kezdeményezését az LMBTQ-lobbi”. Mint mondja, például „gyermekeknek tartanak felolvasást iskolákban, könyvtárakban, könyvesboltokban nőnek öltözött férfiak (…), ezzel is népszerűsítve a nemváltást”.
Halász szerint "az érzékenyítés kezdi elérni célját". Ezután jönnek a Neuberger által vitatott statisztikai adatok: „Svédországban 1500 százalékkal nőtt meg azoknak a 13-17 éves kislányoknak a száma, akik fiúnak érzik magukat”; „naponta legalább egy kiskorú változtatja meg a nemi identitását Nagy-Britanniában”; „a nemátalakító műtétek és beavatkozások elismerése megjelent számos nyugat-európai országban, köztük Spanyolországban, ahol 14 éves kortól szülői beleegyezés nélkül változtathatnak nemet a kiskorúak”; „de Skóciában is, ahol ugyanez már 4 éves kortól megengedett”.
Ezután pedig Halász idézi a Momentum vonatkozó álláspontját (a nemváltás liberalizációját), majd kijelenti, hogy „ennek az őrületnek megálljt kell parancsolni”, mielőtt még itthon is hasonló statisztikák bukkannak fel. Zárómondat: „állítsuk meg az LMBTQ-lobbi gyermekeink épségét veszélyeztető őrületét”.
Hogy értelmezi mindezt a tényellenőr Neuberger?
A lakmusz.hu 444-közeli tényellenőr-oldal munkatársa A Halász által idézett statisztikák valóságtartalmával foglalkozik, és cikkének egyik fő állítása az, hogy kiskorúakat nem lehet nemváltó műtétre küldeni nyugati országokban. Majd a nemváltás, nemi átmenet mikéntjét értelmezi, utána pedig a pubertásblokkolókról ír, és kitér a transzneműek körében tapasztalható öngyilkossági arányokra is.
Neuberger Eszter megjegyzi, hogy szerinte „Halász nem fogalmazza meg egyértelműen, mit ért a kiskorúak nemének vagy nemi identitásának megváltoztatásán. A szavai és a videó címe viszont "azt a látszatot keltik, mintha az említett nyugati országokban tömegével operálnának át gyerekeket ellenkező neművé, ráadásul szülői beleegyezés nélkül."
Majd tájékoztat minket, hogy a nemváltásnak nyugaton három fázisa van, a társadalmi (ellenkező neműnek öltözik valaki, elfogadtatja magát úgy), a jogi (személyi, stb.) és az orvosi (műtét), és nem mindenki megy át mindegyiken.
(Amúgy jelzem, hogy Nagy-Britanniában 2020-ig bizony lehetett kiskorúakat átműteni.
Link:
Ezzel lényegében akár Halászt is igazolná, tekintve hogy a nemváltó átmenethez nincs szükség feltétlen orvosi beavatkozásra (százezer emberből kb 355 tartja magát transzneműnek, de a közelmúltig csak 9 ment „nemváltó” műtétre – Colin et al. 2016.). Ezért jegyzi meg, hogy szerinte a videó címe és Halász szavai „azt a látszatot keltik”, meg hogy szerinte egyes statisztikákat „úgy állítanak be”, mintha „gyerekek tömegeit operálnák ellenkező neművé”. S ezért írja: „bár a transznemű fiatalok száma valóban emelkedett az elmúlt években, kiskorúakon nemátalakító műtéteket végezni a felsorolt országok egyikében sem engedélyezett”.
Mi itt a baj?
A fő baj az, hogy Neuberger egymástól elszigetelve értelmezi a „tényeket”. Való igaz, hogy kiskorúakat nem lehet átműteni nyugaton, ám általában azok, akik kiskorukban elkezdik a nemváltó átmenetet, Amerikában ma szinte biztos, hogy eljutnak a pubertásblokkolóig és a hormonkezelésig, akik pedig mindezt megbánják, kései fázisban bánják meg, holott ha a környezet (főleg az iskola) nem erősítené meg az érintett gyermekek nemi identitászavarát, akkor a túlnyomó többségük magától kinőné azt. Azaz kiskorban elindul a folyamat, amiben elerőltetik az érintetteket a műtétig. A társadalmi-jogi tranzíció, a 9 éves korban kezdett pubertásblokkolás, a 16 évesen kezdett hormonkezelés és utána a nemváltó műtét szorosan összefüggenek, mert egy folyamat részei.
Emellett az előző évek egyszerűen trendivé tették a transzneműséget
(link:
az iskolások körében számos országban, ami jelentős zavarokat okoz, például "transzjárványt" a kamaszlányok között.
(Link:
https://mandiner.hu/cikk/20210301_igy_teszi_tonkre_a_tinilanyok_eletet_a_transzjarvany )
Halász János videója amúgy nem sugallja, és nem kelti azt a látszatot, mintha kiskorúak tömegeit operálnák át. Halász a "népszerűsítést" hangsúlyozza és kritizálja, joggal.
És lám, máris itt van a tényellenőrzés csapdája: nyilván nem értelmezhető akárhogy Halász videója, de némi interpretációs tér azért adódik. Neuberger szerint azt sugallja a videó, szerintem nem sugallja azt. Vajon ez ténykérdés a szó hétköznapi, konkrét értelmében? Nem.
Aztán ugye ott van az a szempont, ami miatt a puszta, hardcore tények ellenőrzésének önmagában gyakran nincs értelme: a kontextus, az egyéb szempontok és a hangsúlyok, annak kérdése, hogy mi a fontos és mi kevésbé, a „nagy egész”, „az igazság minden szelete”.
A Halász által idézett statisztikák valóságának részleges elismerése és részleges vitatása közben az szóba sem kerül a Neuberger-cikkben, hogy az egész „nemi átmenet” egy folyamat, és hogy a nemi identitászavaros gyermekeket a nyugati társadalmakban, főleg Amerikában ma az intézményrendszer (iskola, pszichológusok, orvosok) egyértelműen a nemváltás felé tereli.
Akik megbánták
Ott van például Walt Heyer
(link:
https://mandiner.hu/cikk/20200508_walt_heyer_transznemu_megbanta )
aki több évtizedik gondolta magát nőnek, és már épp hormonkezelésekre járt, amikor a terápiáinak köszönhetően ez az érzése egyszerűen elmúlt, és újra férfi akart lenni. Heyer egy egész kötetet szentelt azok történeteinek, akik megbánták a nemváltást (Trans Life Survivors, 2018).
Ryan T. Anderson, a Princeton Egyetemen működő Witherspoon Intézet munkatársa az ügyben írt könyvében
(link:
https://www.encounterbooks.com/books/when-harry-became-sally-paperback/ )
számos olyan embert mutat be, aki az átoperálás után vagy az átmenet valamely fázisában mégis inkább „visszafordult”. Szerintük a transzmozgalom rájuk erőltette, hogy az operáció az egetlen lehetőség, nem tájékoztatták őket más lehetőségekről.
Cari Stella például kifejti videóiban kifejti, hogy a családja nagyon támogató volt, és Amerika egyik legtranszelfogadóbb részén lakik, semmiféle társadalmi kirekesztést nem érzett. 17 évesen kezdett hormongyógyszereket szedni és 22 évesen „változott át”. Aztán mégis amellett döntött, hogy visszaváltozik nőnek, mert rájött, hogy az egész transzsággal csak saját maga elől fut.
(link:
https://www.youtube.com/watch?v=Q3-r7ttcw6c )
Neuberger hangsúlyozza, hogy a pubertásblokkolókról sokfelé vita van, és hogy többfelé felfüggesztették a használatát kiskorúak esetében. Csakhogy ugye a pubertásblokkoló értelme az az, hogy blokkolja a pubertást, tehát eleve kiskorúakra van kitalálva. Jelenleg az Egyesült Államokban szinte egyetlen megoldásként használják, a hatásairól szóló vitát pedig a transzmozgalom igyekszik elfojtani. Amerikában nincs törvény, ami tiltaná a pubertásblokkolók felírását gyermekeknek (hisz felnőtteknél nincs is értelme).
Az aktivisták és szakmainak mondott, valójában mozgalmi szervezetek (az American Civil Liberties Union, a Human Rights Campaign, Gender Spectrum, a National Center for Lesbian Rights és a National Education Association) a Schools in Transition
(link:
http://assets2.hrc.org/files/assets/resources/Schools-In-Transition.pdf)
című, közös, sokfelé használt, nagyhatású kiadványukban azt hangsúlyozzák, hogy ha az iskolában a tanárok azt tapasztalják, hogy egy gyerek „transznemű”, akkor csináljanak neki „tranzíciós tervet”, ami később elvezet a nemváltáshoz.
Szerintük a pubertásblokkolók afféle „pause-gombként lehetőséget adnak a fiatalnak, hogy felfedezze nemi identitását anélkül, hogy nyomasztaná őt születésekor hozzárendelt neme állandó, nemkívánt testi jellemzőinek kialakulása.” A tranzíciós terv pedig tartalmazhat "pubertást elindító, ellenkező nemű hormonkezelést, amely összeegyeztethető nemi idenitásával. Konkrétan az aktivisták amellett kardoskodnak, hogy a társadalmi nemváltás kezdődhessen el az óvodában. A pubertásblokkolókat gyakran 9 éves kortól adják, általában ezt követi 16 évesen a hormonkezelés, majd a műtét 18 évesen vagy azután. Minderre ma 45 genderklinika állt rendelkezésre USA-szerte (illetve pár éve ennyi volt), a szülőknek pedig rendszerint azt mondják, hogy a tranzíció, a pubertásblokkolás, a hormonkezelés és majd a műtét az egyetlen módja annak, hogy megelőzzék gyermekük öngyilkosságát. A transzmozgalom „nemváltás vagy öngyilkosság”-narratívája tulajdonképpen érzelmi zsarolás. Paul Hruz, Lawrence Mayer és Paul McHugh szerint a fejlődési folyamat megzavarása eleve problémás.
(Link és a hivatkozott szakcikk címe:
https://thenewatlantis.com/wp-content/uploads/legacy-pdfs/20170629_TNA52TOC.pdf
Paul W. Hruz, Lawrence S. Mayer, and Paul R. McHugh on problems with puberty suppression in treating gender dysphoria.)
A WPATH (World Professional Association for Transgender Health) és más befolyásos transznemű szervezetek ezt a kezelési irányelvet hirdetik. Számos kiemelkedő aktivistacsoport, köztük az ACLU és a HRC által készített iskolai útmutató szerint a gyermekek nemi identitása „kettő és négyéves korra” alakul ki, ami teljes tévedés.
S mi van akkor, ha a család nem akar belemenni a pubertásblokkolókba és a hormonkezelésbe? Az aktivisták azt javasolják, hogy ilyenkor avatkozzon közbe a gyermekvédelmi szervezet, arra hivatkozva, hogy az otthoni „toxikus környezet” a gyermek számára. (elhangzott az USPATH Suicidality Symposiumán, 2017.), de a Schools in Transition is felveti, hogy ha a szülők nem győzhetőek meg, akkor irány a bíróság.
Mindezt úgy – és ezt nagyon nem említi a lakmusz.hu – hogy a kutatások szerint (nem egy, hanem 11 kutatás szerint) "a nemi identitászavarral küzdő gyermekek 80-95%-a amúgy magától kinövi azt 12-13 éves korára, ha nem erőltetik bele a nemváltásba.
Egy 2019-es tanulmány szerint
(link:
https://www.icf-consultations.com/wp-content/uploads/2019/07/Taking-the-lid-off-the-box.pdf )
szerint pedig még a kamaszok nemi identitászavarát is hatékonyan kezelni lehet anélkül, hogy olyan durva, invazív beavatkozásokhoz folyamodnánk, mint a hormonterápia vagy később az átalakító műtét. Nemhiába kezdődnek ott a dolgok (és a véleménykülönbségek), hogy szó szerinti, szigorú értelemben, szemben a transzmozgalom és szövetségesei állításaival, „transznemű gyermek” egyszerűen nem létezik.
(Link:
https://mandiner.hu/cikk/20210823_olyan_hogy_transznemu_gyermek_nem_letezik )
Olvassák csak el Abigail Shrier, Helen Joyce és Ryan T. Anderson könyveit, azzal kapcsolatban, hogy mi folyik Amerikában (és Nagy-Britanniában), hogy mit mond a tudomány, és milyen viták folynak a témában.
Mindennek fényében szerintem teljesen jogosak a kormány félelmei, és nem is az a fő kérdés, hogy a nemváltó műtétet pontosan hol hány éves kortól végzik, mivel az egész folyamat valóban elkezdődik a kiskorúak közegében.
Öngyilkossági statisztikák
Elemezhetnénk még átfogó jelleggel a Neuberger-cikket, de most már csak az általuk idézett öngyilkossági statisztikákra térek ki.
Mint írják, „az Egyesült Államokban például, ahol megközelítőleg 1,4 millió transznemű felnőtt él, egy 2020-as tanulmány szerint
(link:
https://www.thelancet.com/journals/lanpub/article/PIIS2468-2667 )
az érintettek 40 százaléka kísérelt már meg öngyilkosságot, 33 százalékuk küzd állandó szorongással, és 26 százalékuk szenved drog- vagy alkohol-függőségben.” Emellett „a már idézett tanulmány szerint már az a lehetőség, hogy hivatalos dokumentumaikon, az államszervezet előtt megváltoztathatják a nemüket, jelentősen javít a transznemű emberek mentális állapotán. A sikeres jogi nemváltáson átesetteknél például 22 százalékkal csökkent az öngyilkos gondolatok előfordulásának esélye.”
Nos, ez itt korántsem ténykérdés, hanem interpretációs mocsár. Szokás mondani, hogy egy statisztika nem statisztika, egy kutatás nem kutatás; és ettől kezdve megint elszakadtunk a szigorú értelemben vett, puszta tényellenőrzéstől.
A transzneműek körében elkövetett öngyilkosságok arányszáma valóban ijesztő, 40 százalék körüli. Ámde. Szokás például az LMBTQ-szervezetek részéről felhozni egy 2014-es tanulmányt, amivel a kamasz transzok nemváltását igyekeznek igazolni, csakhogy eme kutatásban
(link:
https://williamsinstitute.law.ucla.edu/wp-content/uploads/Trans-GNC-Suicide-Attempts-Jan-2014.pdf )
nem vettek részt 18 év alattiak. Na most, uganez a helyzet a lakmusz.hu által idézett adatokkal is: azok nagykorú, 18 éves vagy afeletti, felnőtt transzneműekre vonatkoznak, nem pedig kiskorúakra.
Márpedig ez szignifikáns különbség, tekintve az ember nemi fejlődését és a nemi identitás kialakulásának folyamatát. (Amúgy ez a tanulmány ugye Amerikában készült, tehát itt már fontos a Lakmusznak az USA.)
Egyébiránt az öngyilkossági hajlamot nem feltétlen az okozza, hogy a felnőtt transzneműek nem „válthatnak nemet”, akárcsak a személyi igazolványukon. Ugyanis a transzneműek esetében nagyon magas az egyéb, nagyobb eséllyel öngyilkossághoz vezető mentális problémák jelenlétének aránya (szorongás, depresszió, bipoláris és borderline zavarok, drog- és alkoholfüggőség stb.), sőt a nemi identitászavar gyakran családon belüli problémáknak köszönhető. Magyarán az öngyilkosságot elkövető transzneműek esetében nagy az esély arra, hogy egyéb mentális bajaik vezetnek ahhoz, hogy önkezükkel vetnek véget életüknek, az pedig csak tünet, hogy ellenkező neműnek érzik magukat, mint amilyenek valójában. Egy svéd tanulmány szerint
(link:
nem oldódnak meg a mentális zavarok a nemváltó műtét után sem, és ekkor is 19 százalékos az öngyilkossági ráta. Nem is beszélve azok egyre magasabb arányáról, akik megbánják az egész tranzíciót, jó esetben még a hormonkezelés kezdetekor, rossz esetben később, amikor már nem lehet a dolgokat visszafordítani. Őket a transzmozgalom igekszik elhallgattatni. Azt pedig Paul McHugh, a Johns Hopkins kórház genderkliniákájának egykori vezetője szerint lehetetlen előre megmondani, hogy ki fogja megbánni, és ki nem. Ugyanis a tartósan nemi identitászavarral küzdők között is bőven akadnak, akik megbánják.
Az olyan felvetések pedig ma Amerikában, és talán a lakmusz.hu-nál is voegelini kérdéstilalom alá esnek, alá esnek, hogy amúgy fiziológiai-biológiai értelemben a nemváltás lehetetlen, /Lásd erről a cikk szerzőjének az ezen a blogon, a Transzszexualitás rovatban szereplő A valódi nemváltás lehetetlen című cikkét./
azaz képtelenség valakit „átműteni”. Valamint hogy önmagában képtelenség a testünkkel ellenkező neműnek lenni, hiszen a nemünket a testünk határozza meg. Végül pedig ott van az a kérdés, hogy miért gondolja az LMBTQ-mozgalom, és főleg a transzaktivisták, hogy durva beavatkozásokkal a testet kell az „érzésekhez” igazítani, nem pedig, mint minden normális terápiában, az érzéseket a valósághoz, azaz miért ellenzik és tiltatják be azokat a terápiákat, amelyek az érintetteket a saját fizikai valójukkal segítenének megbékélni, és nincs szükség hozzá semmiféle durva testi beavatkozásra.
Mindebből is látszik, hogy nem az a fő kérdés, hogy kiskorúakon végeznek-e nemváltó műtéteket, hanem az, hogy már kiskorban elkezdik efelé terelni a nemi diszfóriával küzdő gyermekeket, holott kinőnék a zavarukat. A Lakmusz- és Neuberger-féle tényellenőrzés pedig így csúszik át a magyarázatok és ideológiai viták terepére, valószínűleg szükségszerűen.
Az idézett cikk szövegének fenti változatában külön nem jelzett, az eredeti cikkben szereplő további hivatkozások
Voegelini kérdéstilalom:
https://www.libri.hu/konyv/Kerdestilalom-Eric-Voegelin-politikai-fiozofiaja-4.html?
Abigail Shrier, a kamaszlányok közt dúló „transzjárványról” szóló Irreversible Damage (Visszafordíthatatlan károk) című könyv szerzője.
Mitől védik a gyermekeket a népszavazáson feltett kérdések?
Emberi Méltóság Központ, Frivaldszky Edit (lásd őt a mellékelt képen) írása, 2021. 07. 30.
A hivatkozott ENSZ kiadvány:
International technical guidance on sexuality education. UNESCO, UNFPA, UNICEF, WHO.
https://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/ITGSE.pdf
2.
Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
Az Egyesült Királyságban – igaz, a Brexit óta nem az EU-n belül tolják a gender-szekeret – félelmetes statisztikák láttak napvilágot. Ott, ahol az ovisoknak és kisiskolásoknak nőnek öltözött, erősen sminkelt férfiak tartanak délutáni felolvasásokat, 2000 %-os növekedést értek el a magukat „rossz testben” érző és ezért nemi átalakítást kérő kiskorúak száma. Tényleg kell a reklám a nemátalakításhoz?
Saját megjegyzésem: Az Egyesült Királyságban (Nagy-Britannia és Észak-Írország) az utóbbi évtizedben robbanásszerűen terjed a gyerekek "átműtésének" őrülete, ami ránk is vár, ha nem akadályozzuk meg népszavazással. A Frivaldszky Edit írásában szereplő statisztikai adatok szerint 2009-10-ben csak ritkán fordult ott elő ilyen: akkor éves szinten 94 ilyen eset volt a több, mint 60 milliós országban. 2016-17-re, hét év alatt több mint 20-szorosára, 1986-ra nőtt az éves szám, exponenciálisan gyosuló növekedés eredményeként.
Forrás
http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1370/journal.pone.0214157
3.
Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?
Ma Magyarországon 19%-os a meddőségi arány, azaz minden ötödik gyermekre vágyó párnak természetes úton nem fogan gyermeke. Minden ötödik párnak! Anélkül, hogy célzottan meddővé tették volna őket gyermekkorukban. Az Egyesült Államokban és tőlünk nyugatra kísérleti nyulakként kezelik a gender diszfóriás gyermekeket, akik hormonális vagy sebészeti beavatkozásokat kérnek testük átszabása céljából. A nemi szervek eltávolítása nem változtatja meg a génjeinkbe kódolt nemünket, ellenben örök életünkre meddővé tesz minket. Nagyjából minden harmadik ember megbánja a nemátalakító beavatkozásokat. Ki és hogyan méri fel, hogy az adott gyermek (vagy felnőtt) beletartozik-e abba az "egyharmadba", aki emiatt huszonévesen örök vesztesnek érzi magát.
4.
Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
A homoszexualitás és a transzneműség bemutatása felmérhetetlen károkat okozhat a kiskorúakban.
Ez a népszavazási kérdés végülis egy szülőt sem tilt el attól, hogy gyermekével pornográf tartalmat, félpucér Pride felvonulókat és homoszexuálisokat, vagy transzneműekről szóló TikTok videókat nézegessen gyermekével. Csupán "felkarikázzák ezeket", és nem este hatkor, hanem később adják le a televízióban, vagy előre jelzik az interneten.
5.
Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Nemzetközi utaláshoz: (IBAN): HU12 1040 1976 5052 6656 5665 1002
Evangélikus személyes hitvallás a kereszténység védelmében
EBBE-körlevél és személyes hitvallás szorongató időben
Ábrahámhegy – Garádi Péter, az Evangélikus Baráti Belmissziói Egyesület (EBBE) elnöke az egyesület vezetőjeként egy körlevelet és egy általa megfogalmazott hitvallást adott ki. Ezeket tesszük most mások számára is elérhetővé honlapunkon. – A leírt gondolatok nem a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos állásfoglalása.
Kedves EBBE-tagok, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ha elismerjük, ha nem, ha tudunk róla, ha nem, mindig van úgy, hogy a pohár túlcsordul. Létezik ingerküszöböt átlépő mennyiség, amikor már fájni kezd. Először meg sem halljuk a hangot, majd észleljük, de nem zavar, később nagyon is, sőt idegesít, és ahogy tovább erősödik, eléri azt a decibelt, ami után már fájni kezd a fülünk.
Azt gyanítom, hogy akinek megszületett a gondolat a fejében, hogy meg kell szólalni, valamilyen iratnak meg kell születnie, majd pedig (nem egyedül engem) felkért ennek megírására, az valami ilyesmit érezhetett az idei őszön. A hozzánk érkezett hírek olyanok, mint az egyre erősödő hangok:
– a brémai evangélikus lelkészre váró 3-5 év börtönről, és egyházi fegyelmi eljárásról, mert nyilvánossá tette azt, hogy a Biblia mit tanít Isten teremtési rendjéről, melyben megteremtette a férfi és a női nemet, mit tanít a házasságról, a bűnről, és így tovább,
– a finn hatgyerekes képviselő asszonyra – aki korábban miniszter is volt – váró bírósági eljárásról és egyházának hallgatásáról, mert a keresztyén értékrend szerint beszélt nyilvánosan arról, hogy az azonos neműek kapcsolatát nem lehet házasságnak tekinteni, az ilyen párok ne fogadhassanak örökbe gyermekeket, és így tovább,
– a Magyarországon magyarok által óvodásoknak írt mesekönyvről, amelyben egyes mesék az azonos neműek együttélését mint a családi együttélés egyik lehetőségét mutatják be,
– az Európai Bizottság elnök asszonyának nyilatkozatáról, mely szerint nem tekinthető demokratikus országnak az az ország, amely nem emeli jogrendjében a melegek kapcsolatát a nő és férfi házasságának szintjére.
Nem folytatom a fülben és az agyban, majd pedig a szívben fájdalmat okozó hangerőt gerjesztő események sorolását.
Ennek folyományaként megszületett egy írás, melynek – miután objektív okok miatt a megírásában magamra maradtam –, a „Személyes hitvallás, szorongató időben” címet adtam.
A postás nem én voltam, de elsőkörben több lelkész megkapta az iratot. Közülük egy-kettőnek a kritikája eljutott hozzám, de a többség egyetértéséről is értesültem. A bírálatok alig szóltak a tartalomról, főleg a formáról fogalmaztak meg észrevételeket. Leginkább arról, hogy nem szerencsés hitvallásnak nevezni. Lehetne nyilatkozat vagy röpirat, bármi, de – bár nem mondta ki senki, de kiérződött, hogy – a hitvallás egy „levédett” műfaj.
Amerikában az egyházak ezekben a kritikus időkben sorra jelentetnek meg hitvallásokat vagy hitvalló nyilatkozatokat, nyilatkozatokat. Én nem vagyok teológus, de ha az ebben képzettek úgy látják, hogy ez nem jó megnevezés, át lehet írni. Megjegyzem, a többség, akik lelkészként olvasták, elfogadták az eredeti címet.
Ezzel kapcsolatban a közelmúltban eddig még soha nem tapasztalt módon szólított meg Isten igéje – egészen pontosan ma egy hónapja, október 18-án, az istentiszteleten, illetve előtte, amikor (helyettesítés miatt) készültem az igehirdetésre 1Móz 2,18-24 alapján –, hogy Isten önkijelentéseivel, a teremtéssel, a megváltással, megszentelő munkájával, a hit ajándékával stb. kapcsolatban az ember nem kapott szót a jó és a rossz megítélésére. Annak eldöntését, hogy mi a jó és mi a rossz, az értelem hatáskörébe tartozó dolgokban megtehetjük, ami ezen túl van, isteni hatáskör.
A korábbi évezredekben sokszor és sokféleképpen tagadták Isten létét, vagy éppen lerángatták a pogány istenségek szintjére. Ma is folyik ez. 2000 év óta sokszor és sokféleképpen tagadták, vagy torzították Jézus Krisztus személyét, elhazudták, vagy bagatellizálták a megváltást, a bűnből való szabadítást. Ez ma is folyik.
Az azonban a történelem folyamán még soha nem fordult elő, hogy ateisták, más vallások képviselői, vagy bárki a teremtés rendjét tagadta volna, vagy arról kijelentette volna, hogy úgy, ahogy van, nem jó. Mindig voltak azonos neműekhez vonzódók, volt, hogy ez a hálószobákban maradt, volt, hogy nyilvánosan felvállalták, de olyan nem volt, hogy ezt az együttélési formát a férfi-nő házasság szintjére emelték volna. Olyan soha nem volt, hogy a két nem (férfi, nő) ne lett volna elég. Ma körülbelül tíz biológiai nemről és lassan százat közelítő társadalmi nemről beszélnek (gender) és jogokat követelnek nekik. Olyan soha nem volt, hogy 3-10 éves gyerekek nemét változtatták volna meg. Nem folytatom.
Mindebből az következik, hogy korunkban olyan helyzetet teremtett a sátán, ami korábban soha nem volt. Ezek után kérdés: ma hitvallásos időket élünk-e vagy sem? Azt viszont elfogadom, hogy egyházi hitvallást nem az én tisztem megfogalmazni és megírni, de személyeset azért írhatok.
Kedves Testvérem, aki olvasod ezeket a sorokat!
Ha úgy gondolod, hogy az alábbi/mellékelt Személyes hitvallás szorongató időben írás tartalmával egyetértesz, mert ez neked is személyes hitvallásod, akkor kérlek, fejezd ki ezt szóbeli, írásbeli megszólalásoddal, aláírásoddal és azzal, hogy gyülekezetedben, rokonságodban, tágabb környezetedben másoknak is felhívod a figyelmét arra, hogy hitvallásos időket élünk, amikor Isten minden keresztyénnek az eddig tapasztaltnál nagyobb felelősséget és több szolgálatot adott.
Kelt: Ábrahámhegyen, 2020. november 18-án, reménység vasárnapja utáni szerdán
Testvéri szeretettel:
Garádi Péter sk., az EBBE elnöke
Személyes hitvallás szorongató időben
Bevezető gondolatok
A keresztény emberek többségének a hitvallásról az Apostoli hitvallás jut az eszébe. Akik jártasabbak a kereszténység tanításában, azok a Niceai (Nikeai), esetleg az Athanasius-féle hitvallásra is gondolhatnak. Ezek a kereszténység első évszázadaiban születtek. Mindegyiknek közvetett előzménye a péteri hitvallás: „És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Jn 6,69 – Károli fordításában)
Az egyetemes keresztény hitvallások, melyeket minden keresztény felekezet vall, mindig kihívásokkal terhes időkben születtek. Olyankor, amikor fennállt a veszélye annak, hogy a kereszténység alapját képező tanítások téves irányt vesznek, majd egészen háttérbe szorulnak.
Korunkban elsősorban észak-amerikai egyházak, keresztény közösségek tartják fontosnak, hogy hitvédelmi okokból hitvallásokat fogalmazzanak meg. A mi időnkben, az ezredforduló előtt és után, jellemzően nem a felekezetek közötti tanításbeli különbségek miatt, hanem a csaknem minden keresztény felekezetet megosztó homoszexualitással, társadalmi nemmel (gender), házassággal és családdal kapcsolatos kérdések miatt születnek hitvallások.
Támadás a teremtés ellen
Két évezreden keresztül annak lehettünk tanúi, hogy a „világlélek”, más néven „istenellenes erő” Krisztus megváltói munkáját támadta vagy bagatellizálta. Ez azzal kezdődött, hogy a Megváltót a legkülönbözőbb módokon el akarta téríteni a kereszttől, ami pedig az ember bűntől, haláltól és kárhozattól való megszabadulásának egyetlen megoldása. Miután ez nem sikerült, az egyház Krisztusról szóló tanítását akarta számos alkalommal kisiklatni. A korai kereszténység időszakában akkor születtek az egyetemes hitvallások, amikor Jézus Krisztus személye és ezzel a megváltás útja körül alakultak ki kérdések és téves tanítások. A hangsúly Krisztusról másfelé tolódott el. Ez a veszély napjainkban továbbra is fennáll.
Korunkban annak lehetünk tanúi, amire azonban a korábbi évszázadokban és évezredekben nem volt példa: az istenellenes erő a teremtést, a teremtési rendet támadja.
A világlélek azt mondja, hogy:
1. Isten – ha egyáltalán létezik – nem teremthette az embert, vagy ha mégis, akkor sem kell a Szentírásban leírt rendet komolyan venni;
2. nemcsak férfi és nő létezik, hanem vannak más, ezektől független társadalmi nemek is (genderek – most éppen 72-nél tartunk);
3. a biológiai nemek – a kromoszóma-rendellenességektől eltekintve – egészséges embereknél is megváltoztathatók;
4. nemcsak férfi és nő élhet együtt, hanem azonos neműek is;
5. nemcsak a házasság létezik mint elfogadható együttélési forma, hanem számos más is;
6. a család a házassághoz hasonlóan relativizálható;
7. a magzat nem ember, csak egy „kezdemény”, ezért sorsáról szabadon lehet dönteni, akár egészen a születése pillanatáig.
A világlélek módszerei
Az istenellenes erő minden népnél, minden keresztény felekezetnél, minden társadalmi csoportnál, minden korosztálynál és minden embernél támad:
– a kultúrán keresztül: filmekben, könyvekben, a képzőművészetben;
– a pártok politikai befolyásán keresztül;
– társadalmi, civil szervezeteken keresztül;
– gazdasági, pénzügyi befolyásolással;
– a szervezeti egyházakban szolgáló klerikusok és laikusok meggyőzésével a Biblia téves magyarázatain keresztül;
– az útjában állók félreállításával vagy konkrét büntetésével.
Módszerei lehetnek többek között: érzékenyítés, fenyegetés, jutalmazás, statisztikai számok manipulálása, a megtérés és életújulás eredményeként bekövetkezett életforma-változás tagadása.
Isten így szólt, és szól ma is az emberiséghez: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz...” (5Móz 30,15;19–20a)
Isten nem azt mondja, hogy az ember döntse el, mi a jó és a rossz, mi tartja életben és mi vezeti a lelki halálba. Ezt ő tudja, ez az ő hatásköre. Az embernek a kettő közül kellene választania. Vagy legalább belátnia és megvallania, hogy még erre is képtelen, és ezért Isten Jézus Krisztusban adott segítségét kéri és fogadja el.
A ma embere maga akarja eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Felülbírálja azt, amit Isten már kijelentett. Így akar az ember Isten helyébe lépni, istenné lenni.
Szomorú helyzetkép
• Ázsia és Afrika számos országában nyílt keresztényüldözés folyik.
• Európában nő a keresztényellenesség.
• Olyan állami törvényeket vezetnek be, melyeket a korszellem diktál.
• Európában a keresztény és egyetemes emberi értékekkel kapcsolatban tömegméretű az elbizonytalanodás.
• Az egyházak behódolása a korszellemnek már nem csak szórványjelenség.
• Ahol eddig tabunak számított, az egyházakban és a gyermekek korosztályában is megkezdődött az érzékenyítés.
• Ma már több európai országban élnek egyének és működnek cégek megfélemlítésben, és egzisztenciájukat féltve hallgatnak.
• Az egyházak belső törvényeinek átírása számos felekezetnél és országban megkezdődött, illetve megtörtént.
• Elkezdődött a Biblia igazságaihoz ragaszkodó, azokról tanúságot tevő papok, lelkészek, laikus személyek egyházi figyelmeztetése és számonkérése, valamint büntetőjogi felelősségre vonása, állami törvények alapján.
Hitvallás
– Vallom, hogy ami az értelem hatáskörébe tartozik, abban az embernek szabad akarata, szabad döntése van.
– Vallom, hogy Isten cselekvéseit illetően, mint a teremtés, megváltás, megszentelés, gondviselés, és a hit dolgaiban az embernek nincs szabad akarata, döntési joga. (Az első két ponthoz lásd Luther tanítását a szabad akaratról.)
– Vallom, hogy a teremtési renddel, a megváltással, a megszenteléssel és a gondviseléssel – azaz a hit dolgaival – kapcsolatban csak Isten mondhatja meg, hogy mi a jó, és mi a rossz, mert ez isteni jogkör (vö. 1Móz/Ter 2,16–17).
– Vallom, hogy a teljes Szentírás Istentől ihletett, melyet „törékeny cserépedényeken”, azaz embereken keresztül ajándékozott az emberiségnek.
– Vallom, hogy Isten a teremtés, a megváltás, a megszentelés és a gondviselés ajándékaiban üdvösségünket készítette elő, és ezenkívül a boldog földi élet lehetőségét is. Ezeket erkölcsi és etikai törvényei által tartja fenn az emberek életében.
– Vallom, hogy a bukott angyal, a sátán, mindenben és mindenkor Isten ellen tör, és a célja, hogy teremtménye, az ember, vele együtt bukjon. A sátán mint „istenellenes erő” a korszellem és „világlélek” álarca mögött rejtőzik.
– Vallom, hogy a bűnesettől kezdve Jézus Krisztus földi megjelenéséig a sátán fő munkája az ember eltérítése volt Istenétől. Ez a Jézus Krisztusban adott isteni megoldás, a megváltás után annak tagadásával, bagatellizálásával egészült ki kétezer éven keresztül. Korunkban pedig e két sátáni működés a teremtés tagadásával vagy tökéletlenségének hangoztatásával vált teljessé.
– Vallom, hogy az ember a teremtés, a megváltás és a gondviselés isteni ajándékait és megoldását csak megtérése, újjászülése és megszentelődése után értékelheti hittel befogadható teljes valóságában.
– Vallom, hogy a megszentelődés Isten Lelkének munkája az emberben, melynek lényege, hogy Isten a maga számára elkülönít (szent = elkülönített). Az ember semmit nem tehet a megtéréséért, újjászüléséért, megszentelődéséért, de ellene annál többet.
– Vallom, hogy a sátán munkája az emberben, hogy azt sugallja: „Te vagy az Isten”. Ennek az eredménye az individualizmus és az egoizmus mérhetetlen elterjedése és növekedése.
– Vallom, hogy korunkban a sátán munkája a legszembetűnőbben a kereszténység ellen irányul, melynek megnyilvánulásai:
-
nyílt keresztényüldözés (lásd az OpenDoors jelentéseit);
-
burkolt keresztényellenesség (például világszervezetek, mint az ENSZ, valamint egyes nyugati kormányok, illetve civil szervezetek, alapítványok részéről);
-
egyes magukat kereszténynek tartó szervezeti egyházak behódolása a világi elvárások előtt (lásd német, skandináv és holland egyházak egy része);
-
a hitvallók megbélyegzése, kirekesztése, hátrányos helyzetbe hozása munkahelyeken, iskolákban, a politikában;
-
a magukat kereszténynek tartó szervezeti egyházak részéről a hitvalló papok, lelkészek fegyelmi eljárás alá vonása (lásd Svédországban, Svájcban, Kanadában);
-
világi hatóságok által büntetőeljárás indítása hitvalló klerikusok és laikusok ellen (lásd Svájcban, Svédországban, Finnországban, Németországban);
-
a ma még keresztényellenességben nem érintett országok szervezeti egyházainak hallgatása hamis álláspont eredményeként: „mások belügyeibe nem szólunk bele” (lásd közép- és kelet-európai országok egyes szervezeti egyházait);
-
a nemzetközi keresztény szervezetek hallgatása vagy erőtlen megszólalásai (lásd a Vatikánt, a Lutheránus Világszövetséget, a Református Egyházak Világszövetségét, az Anglikán Közösséget)
– Vallom, hogy az élet a fogantatással kezdődik, melyet az istenellenes erő meghazudtol, és ezzel a megszületés ellen támad, elsősorban az egykor kereszténynek mondott világban.
– Vallom, hogy a teremtés rendje szerint két emberi nem létezik: női és férfi. Isten a nőt és a férfit a maga képmására teremtette (1Móz/Ter 1,27). A keresztényeknek teljes szeretettel, irgalommal és tisztelettel kell fordulni azok felé, akik fizikailag más szexuális adottságokkal születtek, de az ő helyzetüket nem lehet mintaként, választható lehetőségként propagálni. A homoszexuálisok és transzneműek felé hirdetni kell az életváltozás lehetőségét.
– Vallom, hogy a kromoszóma-rendellenességek miatt végzett nemi korrekciós műtétek kivételével bűnös törekvés eredménye a nemet változtató műtétek elvégzése. A fiatalkorúak esetében pedig a szülők, a nevelők, az orvosok és a törvényhozók kifejezetten bűnt követnek el, amikor ezt engedélyezik vagy egyenesen támogatják.
– Vallom, hogy a Biblia tanításából leszűrhető az az igazság, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst olyannyira szereti, hogy egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta érte, aki magára vette az ember bűnét és odaadta az ő szentségét és tisztaságát (lásd Luther csere-fogalmát).
– Vallom, hogy a homoszexualitás terjedése nem változtat az isteni renden. Emögött is a bűn rejtőzik; akár korábbi családi erőszak, élelmiszer- vagy gyógyszeradalékok, a divat, a média vagy tömegpszichózis hatása.
– Vallom, hogy Isten a homoszexuális embert is szereti, és ahogy a többi embernek ad megoldást, úgy az azonos neműhöz vonzódónak is, mégpedig személyre szólót, amely az ő teremtési rendjével nem ellentétes. Ennek megfelelően létezik végleges szabadulás a homoszexualitásból a heteroszexualitás irányába, vagy Isten erőt ad a cölibátushoz és a naponkénti harchoz.
– Vallom, hogy a házasság Isten rendjének része, amit Jézus Krisztus külön megerősített. Ennek megfelelően házasság csak férfi és nő közötti szövetség lehet. Isten ezt az együttélési formát áldotta meg (vö. 1Móz/Ter 2,18.24; Mt 19,4–6).
– Vallom, hogy a család Isten ajándéka, a társadalom legkisebb és legerősebb építőköve. Éppen ezért van a sátán támadásainak kitéve, mivel nem az individualizmust és a féktelen fogyasztást erősíti.
– Vallom, hogy a gyermekek nevelésének elsősorban a családban kell történnie, azt a társadalom csak legvégső és kivételes esetben helyettesítheti.
– Vallom, hogy a keresztény etikával ellentétes iskolai nevelés és oktatás a sátán próbálkozásainak nyújt terepet.
– Vallom, hogy életünk végének meghatározása Isten kezében van, aki az élet védelmében eszközöket adott arra hivatott embereknek; orvosoknak, ápolóknak. Az ember élet és halál kérdésében nem kapott jogokat Istentől.
– Vallom, hogy a szervezeti egyházak nem fedik a lelki egyházat, ellenben annál lelkibbek, minél nagyobb átfedésben vannak azzal.
– Vallom, hogy a szervezeti egyházaknak küldetésük van a világban, ez pedig nem lehet a legkisebb mértékben sem összhangban a világlélekkel.
– Vallom, hogy az egyházaknak nemcsak a keresztényüldözést látva kell megszólalniuk, hanem a burkolt keresztényellenesség jelenségeit észlelve is. Ha ezt nem teszik, akkor cinkosok; „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
– Vallom, hogy az a szervezeti egyház előbb vagy utóbb megszűnik egyháznak lenni, amely a világlélekkel és előretolt helyőrségeivel – kormányok, világszervezetek, civil szervezetek – a Szentírás és a hitvallások rovására kompromisszumokat köt.
– Vallom, hogy a kevesebb több; azaz a Bibliától, az egyetemes hitvallásoktól és az adott felekezet hitvallásától eltérően tanítóktól, igemagyarázóktól jobb megválni, mint a pap- és a lelkészhiányra hivatkozva megtartani őket hivatalukban.
– Vallom, hogy a szervezeti egyházak jogalkotó szerveinek nem szabad a Bibliával és a hitvallásokkal ellentétes döntéseket hozniuk.
– Vallom, hogy a szervezeti egyháznak le kell lepleznie a sorai között a világlélekkel kompromisszumra kész, alig észrevehetően hatni igyekvő érzékenyítést.
– Vallom, hogy a szervezeti egyház sajtója nem tarthatja az egyenlő távolságtartás világi elvárását, mert biblikus szempontból egyoldalúnak kell lennie.
– Vallom: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3,9)
2020.12.18.
Új rendeletben védi meg a transz embereket Biden – aggódnak a keresztények
Joe Biden aláírt egy végrehajtói rendeletet, amely megvédi azokat, akik nem azzal a nemmel élnek, amellyel születtek.
Az új amerikai elnök rendeletében kijelentette, hogy senki sem tagadhat meg munkát, iskolához, csapathoz való csatlakozást egy transz személytől annak neme miatt. Továbbá hozzáteszi, hogy a törvényekben megjelenített “nem” szó mostantól kezdve azokra is vonatkozik, akik választottak maguknak nemet, nem pedig születtek vele.
Az új “A nemi identitás és szexuális orientáció miatt történő diszkrimináció elleni harc és megelőzés” című rendelet kimondja, hogy a gyerekeknek tudniuk kéne anélkül tanulni, hogy megtagadnák tőlük a mosdók, az öltözők használatát és az iskolai sportokhoz való csatlakozást.
“A felnőtteknek tudniuk kellene úgy dolgozni, pénzt keresni, hogy közben nem kell attól tartaniuk, hogy menesztik, lefokozzák, vagy rosszul kezelik majd őket csak az öltözetük miatt, amiatt, hogy ki a párjuk, vagy pedig azért, mert nem felelnek meg a tipikus nemi sztereotípiáknak.” - teszik hozzá.
Egyelőre azt nem tudni, hogy a hívő csoportokra is vonatkoznak-e az új szabályok. A Fehér Ház kijelentette, hogy azok a törvények, amelyek nem alapján tiltják meg a diszkriminációt, azokra is vonatkoznak, akik nemi identitással vagy orientációval rendelkeznek.
A Family Research Council nevű keresztény csoport, amely rendszeresen kampányol a házasság és a család mellett, most aggódik, hogy azok, akik a biológiai realitáshoz és a világ legnagyobb vallásainak tanításaihoz ragaszkodnak, rá lesznek kényszerítve arra, hogy megsértsék a lelkiismeretüket, sőt akár kormányzati lehetőségeket veszítsenek el.
Ha ezt az új rendeletet tökéletesen be is tartják, az olyan amerikai emberek mindennapi életét fogja érinteni, akik bibliai és konzervatív értékekkel rendelkeznek.”
- jelentették ki.
2021.01.22.
Leszbikus szervezet támadja a kormányhivatal gyerekeket védő döntését
A Labrisz Leszbikus Egyesület szerint alkotmánysértő a Meseország Mindenkié című könyvvel kapcsolatos kormányhivatali döntés, ezért bírósághoz fordul - tudatta a civil szervezet közleményben szerdán.
A fogyasztóvédelem megbélyegezné a Meseország Mindenkié című kiadványt, és arra kötelezné a kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületet, tüntesse fel a könyvön, hogy a mesék eltérnek a hagyományostól – vélekedik szerdán megjelent közleményében a nagy botrányt kiváltó gedermesekönyv kiadója.
Az alaptörvény azonban tiltja a hátrányos megkülönböztetést, ezért az egyesület bírósághoz fordul – írták. Közölték: a fogyasztóvédelem alaptörvény-ellenes határozatát nem hagyják szó nélkül. Azt várjuk, hogy a bíróság is kimondja: diszkriminatív és alaptörvény-ellenes a marginalizált csoportokat bemutató művek megbélyegzése – áll az egyesület közleményében.
Felidézik: Budapest Főváros Kormányhivatala szerint tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat valósul meg, a Labrisz Leszbikus Egyesület megtéveszti a vásárlókat, miután nem tünteti fel a Meseország mindenkié borítóján, hogy abban a “hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésminták” jelennek meg. E tájékoztatás hiányában pedig sérültek a fogyasztók jogai és érdekei a hatóság szerint.
Az egyesület emlékeztetett arra is, hogy a hatósági eljárást egy anonim bejelentés indította el, a fogyasztóvédelem azonban nem definiálta, mik is azok a “hagyományos nemi szerepek”, amelyektől eltérnének a Meseország Mindenkié szereplőinek viselkedésmintái. Ennek kapcsán a Labrisz arra hív fel mindenkit, hogy az eredeti bejelentő példáját követve jelentsenek be hasonlóan “megtévesztő” meséket – áll az egyesület közleményében.
A Labrisz úgy véli, a Meseország Mindenkié kötet meséihez hasonlóan bejelentést lehetne tenni a hatóságnál többek között Vuk, Csipkerózsika, Maugli, Frakk, a TV Maci, Manócska és Mazsola vagy a Hupikék Törpikék miatt is.
Mint arról korábban lapunk is beszámolt, Budapest Főváros Kormányhivatala a gyermekek védelme keretében megállapította, hogy a könyv értékesítésével a kiadó Labrisz Egyesület tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytat.
„A könyv értékesítése mesekönyvként történik, amire a megnevezés és a borítón lévő grafikus ábrázolás is utal, de az nincs feltüntetve, hogy a mesék a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésmintákat jelenítenek meg” – áll a hivatal vonatkozó közleményében, mely így folytatódik: „a fogyasztók tudtukon kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek – ezért – sérülnek a megfelelő tájékoztatáshoz való jogaik és érdekeik.”
Takács Péter klinikai szakpszichológus korábban úgy fogalmazott, a Meseország mindenkié című könyv megjelentetésével a transzgender mozgalom átlépett egy bizonyos határt – már nem véleménynyilvánításról van szó, hanem gyermekekkel szembeni agresszióról.
2021.01.20.
A baloldal betiltja a kereszténységet és a zsidóságot Ausztráliában?
Victoria tagállam törvényjavaslata a homoszexuálisok helyreállító terápiáját illetően „az állam drámai mértékű túlkapása”
2020. 12. 10.
Melbourne érseke kijelentette, hogy az a törvényjavaslat, amely Ausztrália Victoria tagállamában a homoszexuálisok és transszexuálisok helyreállító terápiájának betiltására irányul, veszélyesen túllép azon, amit embereknek a kényszerítő jellegű terápiától való védelme jelentene.
„Bátorítok minden olyan akciót, ami embereknek a sérüléstől való megóvására irányul. Az embereket védő törvényjavaslatot teljes mértékben támogatnék” – jelentette ki Peter Comensoli érsek a hivatalos nyilatkozatában.
„Az a probléma, hogy ez a törvényjavaslat nem csak arról szól, ami az állítólagos célja. A célkeresztjében van az imádság és úgy tűnik, hallgatást kényszerít a hívőkre, megtiltva nekik, hogy őszintén, becsületesen és hűségesen megosszák másokkal a hitüket. A törvényjavaslat korlátozza a szülők és gyermekeik jogát arra, hogy egyszerűen és őszintén beszélgessenek egymással. Elrabolja a felnőttektől annak a lehetőségét, hogy mélyen személyes ügyeikben tanácsot vagy lelkipásztori támogatást keressenek” – jelentette ki.
A törvényjavaslat teljes neve: Változást vagy Elfojtást (Megtérítést) Célzó Gyakorlatokat Tiltó törvényjavaslat 2020 (angolul 'Change or Suppression (Conversion) Practicies Prohibition Bill 2020'). E 2020. novemberében az ausztrál parlament elé terjesztett törvényjavaslatnak kezdettől éles ellenzője Commensoli érsek. A leendő törvény megtiltaná, hogy valakit más személy a szexuális irányultsága vagy nemi identitása megváltoztatására vagy elfojtására bátorítson, ezzel igazságtalan érdeksérelmet okozva neki. Azt is tiltaná, hogy valakit abból a célból küldjenek el a tagállam területéről más helyre, hogy ilyen terápiában részt vegyen. A törvény megszegőit 10 ezer dollár (mintegy 35 millió forint) pénzbüntetés vagy 10 év börtön sújtaná.
A törvény Victoria tagállam Egyenlő Lehetőségek és Emberi Jogok Bizottságára (Equal Opportunities and Human Rights Commission) bízná azt a feladatot, hogy vizsgálja ki az olyan eseteket, amikor jelentéseket kap ilyen térítő gyakorlatokban részt vevő emberekről vagy intézményekről. /Megjegyzés: a törvényjavaslat szövege itt a homoszexuálisok gyógyítása terén sok esetben sikeres helyreállító terápiára szándékosan használja a 'térítő gyakorlat' kifejezést, ezzel burkoltan valamiféle felháborító „erőszakos hittérítésnek” – egyben „tudománytalan vallási babonának” – beállítva azt. Ezzel igyekszik a törvényjavaslat a frazeológia szintjén hamisan sugallni önmaga tudományos és erkölcsi alátámasztottságát./
„Világos üzenetet küldünk: senki sem 'sérült' a szexualitása vagy nemi identitása miatt” – jelentette ki Jill Hennessy, Victoria állam munkáspárti főügyésze a The Guardiannek. „Victoria államban nem lesznek eltűrve az ilyen nézetek, sem pedig az ilyen fajta fölháborító gyakorlatok.”
A törvényjavaslatban szereplő definíció szerint az ilyen gyakorlatok „egy személlyel annak a nemi identitása vagy szexuális orientációja alapján foglalkoznak, amiket meg akarnak változtatni vagy el akarnak fojtani, vagy arra igyekeznek indítani az adott személyt, hogy változtassa meg vagy fojtsa el a szexuális orientációját vagy nemi identitását. Az ilyen gyakorlatba beleértendő mind az adott személy beleegyezése nélkül, mind az annak beleegyezésével folytatott gyakorlat.”
A törvényjavaslat katolikus ellenzői attól félnek, hogy annak tág definíciója felhatalmaz állami tisztviselőket arra, hogy ne csak káros gyakorlatoktól védjenek embereket, hanem arra használják, hogy a családokon belül megszüntessék a szólásszabadságot, és korlátozzák az egyéneket vallásuk szabad gyakorlásában.
Ezáltal rossz hatással lehet olyan katolikus szolgálatokra, mint amilyen a Bátorság ('Courage'), amelynek célja, hogy a saját nemük iránt vonzalmat érző katolikusokat támogassa abban, hogy a saját akaratukból kerüljék a szexuális kapcsolatot és cölebsz életet éljenek. A Bátorság célja nem a benne részt vevők szexuális orientációjának a megváltoztatása, hanem az arra való bátorításuk, hogy az egyház tanításának megfelelően éljék az életüket.
„A Bátorság tagjai olyan férfiak és nők, akik a saját nemük iránti vonzalmat tapasztalnak, és akik elkötelezettek abban az irányban, hogy törekednek a nemileg önmegtartóztató életre. Az evangéliumnak az életszentségre való meghívása inspirálja őket és a katolikus egyház szép tanítása az emberi szexualitás jó voltáról és inherens irányultságáról” – olvasható a szolgálat honlapján. „Apostolkodásunk által a saját nemük iránt vonzalmat érző emberek lelkipásztori támogatást kapnak lelki vezetés, közösségi ima és baráti közösség révén.”
A törvényjavaslat a számításba veendő tiltott „térítő” vagy „elfojtó” gyakorlatok között nevesíti „az olyan vallási gyakorlatokat, mint az imádsággal összekötött terápia, a közbenjáró ima és az ördögűzés.”
Commensoli szerint a kormánynak nem az a dolga, hogy beleszóljon abba, az egyének milyen módon gyakorolják szabadon a vallásukat. „Egyetlen kormánynak sincs köze ahhoz, hogy egy ember mit imádkozik, kihez imádkozik, kivel imádkozik, vagy hogy egy család tagjai miről beszélgetnek” – jelentette ki nyilatkozatában.
„Korántsem világos, hogy Victoria államban a szülőknek egyértelműen tudomására juttatták-e, hogy ez a törvényjavaslat beleszól abba, hogy mit mondhatnak a saját gyermekeiknek és azt hogyan tehetik” – tette hozzá az érsek.
„Úgy néz ki, hogy mindez az állam drámai mértékű túlpöffeszkedése, bele a családi életbe, az egyének magánéletébe, a megtérés, ima és lelki vezetés lelkipásztori kérdéseibe” – állította.
Shane MacKinley, sandhursti megyéspüspök azt mondta minderről, hogy ő támogatja a kormány azon szándékát, hogy védje a sérülékeny egyéneket az erőszakoskodástól vagy lelki sérüléstől, de ő is osztja az egyház aggodalmát a szólásszabadsággal és vallásszabadsággal kapcsolatban.
Ő egy ausztrál újságnak (Bellingen Shire Courier-Sun címűnek) azt nyilatkozta, hogy „támogatom a szándékot, hogy megelőzzék az erőszakos, tolakodó törekvéseket arra, hogy azok által beleavatkozzanak az emberek szabad döntéseibe önmagukkal, az identitásukkal kapcsolatban, az életben, a társadalomban elfoglalt helyükkel kapcsolatban, vagy az emberi kapcsolataikat illetően”.
De ehhez hozzá tette azt, hogy a törvényjavaslatba bele kell építeni olyan „biztosítékokat”, hogy a törvényt nem a vallási tanítások elhallgattatására fogják használni.
Az Emberi Jogi Törvények Szövetsége (Human Rights Law Alliance) ügyvezető igazgatója, John Steenhoff azt nyilatkozta az egyik ausztrál katolikus napilapnak (The Catholic Weekly címűnek), hogy a tervezett törvény „célzott támadás a vallásos hit, különösen a kereszténység ellen, és főként azokat fenyegeti, akik a szexuális orientációt és nemi identitást illetően ragaszkodnak a hagyományos meggyőződéshez”.
„A törvénytervezet drákóian szigorúan lehatárolná és büntetőjogi szankciókkal kezelné, hogy az ausztrálok mit gondolhatnak és mondhatnak a szexualitás és a nemi szerepek vitatható kérdéseiről” – tette hozzá.
Miközben egyre erőseb a politikai nyomás afelé, hogy a transszexuálisok nemi identitását orvosilag erősítsék meg, az Ausztrál Katolikus Orvosi Egyesület idén tavasszal védelmébe vette a saját megközelítését a biológiai nem, a nemi szerep és az emberi személy kérdéseit illetően.
Az idén májusban online megtartott konferenciájukon foglalkoztak több ausztrál szövetségi tagállam olyan törvényjavaslataival is, amelyek a transznemű identitás orvosi igazolásának törvényesítésével illegálissá tennék az orvosok számára az emberi egészségről és pszichéről alkotott keresztény felfogás követését – amint akkor ezt az egyesület részéről a CNA ausztrál katolikus hírügynökségnek nyilatkozták.
Victoria tagállam szóban forgó törvényjavaslata is nagyjából egy évvel azután került benyújtásra, hogy ez a tagállam olyan törvényt hozott, mely szerint a papoknak kötelező megsérteniük a gyónási titkot, ha a gyónásban bármi olyasmit hallanak, ami gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos gyanút kelt. Három évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti azt, aki nem tesz ilyen jelentést a hatóságnak.
Az isteni törvény és az egyházjog egyaránt tiltja a papok számára a gyónási titok megsértését, mint ahogy azt is, hogy csak külső fórumon végrehajtott cselekedet feltételével adjanak feloldozást.
Ne hagyjuk, hogy az EU a perverzek diktatúrájává váljon! Álljanak le a gyarmatosításunkkal!
Új totalitarizmus van felívelőben Európában.
November 12-én az Európai Bizottság közleményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy az LMBTQ-célok előtt meghajló stratégiát kíván bevezetni valamennyi uniós ország számára.
E veszélyes stratégia jogi integrációt kíván elérni európai és nemzeti szinten többek között a következő pontokban:
- A homofóbia mint „uniós bűncselekmény” bevezetése.
- A homoszexuális kapcsolatok jogi elismerése minden európai országban. Ezt egy „a szülői státusz kölcsönös elismeréséről szóló” jogszabállyal tervezik elérni.
- A genderoktatás bevezetése az iskolákban.
- Tagállami szintű LMBTQI-stratégiák létrehozása és megvalósítása.
- Uniós források juttatása az LMBTQ-szervezeteknek.
- A helyreállítási alap felhasználása az LMBTQ-célok támogatására.
Azok, akik nem követik a szivárványos parancsokat, kizárásra kerülhetnek az uniós támogatásokból, ideértve a COVID-19 válság kezelésére szolgáló helyreállítási alapot is.
Értékvesztett, hedonista és relativista új világuk bármi áron történő bebiztosítása érdekében ki akarják iktatni a tagállami vétó lehetőségét is, amely minden országot megillet állampolgárai és szuverenitása védelmében.
Magyarország Lengyelországgal együtt bátran fellépett, és megvétózta a helyreállítási alapot. A magyar kormány emellett alkotmányos szinten is rögzíteni kíván olyan fontos dolgokat, mint hogy „az anya nő, az apa férfi”, illetve „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”.
Természetesen az új LMBT-rezsimnek behódoló média máris Európa-szerte támadást indított Magyarországgal és Lengyelországgal szemben.
Helena Dalli egyenlőségi biztos, az LMBTQI-stratégia előadója arról beszélt, hogy az új stratégiát nem tisztelő európai országokat pénzbírsággal sújtják:
„Ez egy módja annak, hogy hogyan tudunk reményeink szerint egy tagállamot beállítani a sorba, azzal, hogy azt mondjuk, rendben, nem kaptok részesedést, amit egyébként kapnátok, ha nem tartjátok tiszteletben a jogállamiságot.”
Az EU totalitaristái számára az LMBTQ-ideológia megegyezik a jogállamisággal.
Észrevesszük? Gazdasági zsarolás válság idején, pont ahogy a diktatúrák idején...
Megtagadják a nekünk járó pénzügyi támogatást a járványhelyzetben, valódi ideológiai visszaélést hajtva végre ezzel velünk szemben, amiért szilárdságot és bátorságot tanúsítunk korunk új diktatórikus ideológiájával szemben.
Ideológiai gyarmatosítást hajtanak végre országainkon, próbálva lerombolni kultúránkat, identitásunkat, hitünket.
Álljunk ki Magyarország és Európa jövőjéért! Kérjük, írja alá az Európai Bizottságnak címzett petíciót!
Hírek, vélemények a témában:
Így számolnának le a "homofóbiával" - Bemutatta első LMBTQ-stratégiáját az EU (Hetek)
https://www.hetek.hu/cikkek/online/igy-szamolnanak-le-a-homofobiaval-bemutatta-elso-lmbtq-strategiajat
Melegjogi feltételekhez kötné Brüsszel az uniós forrásokat (Mandiner)
https://mandiner.hu/cikk/20201116_melegjogi_feltetelekhez_kotne_brusszel_az_unios_forrasokat
Bifóbia, transzfóbia, kritikafóbia (Mandiner)
https://mandiner.hu/cikk/20201116_bifobia_transzfobia_kritikafobia
Az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségére vonatkozó stratégia (2020–2025) - Tájékoztató
https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/lgbtiq_factsheet_2020-2025_hu.pdf
Az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségére vonatkozó stratégia (2020–2025) - Teljes szöveg angolul
https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/lgbtiq_strategy_2020-2025_en.pdf
A petíció linkje:
https://citizengo.org/hu/fm/183818-fejezzek-be-az-europai-lmbtq-gyarmatositast
A petíció szövege, amit 2020. 12. 03-ra már közel 100 ezren aláírtak:
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen részére
Sztambul, Bécs, Berlin, Moszkva... Brüsszel?
Az illusztráción Guy Verhofstadt belga politikus, a homoszexualizmust az EU-ban propagáló balliberális erők egyik szélsőséges vezetője látható.
2020. 11.10.
"Az anya nő, az apa pedig férfi" - az Európa Tanács szerint súlyosan sérti az emberi jogokat a magyar Alaptörvény-módosítás
Aggasztónak találják az LMBTQ-közösség megbélyegzésének fokozódását
Az Európa Tanács arra szólítja fel a magyar Országgyűlést, hogy halassza el a magyar kormány által múlt pénteken előterjesztett törvényjavaslat-tervezetekről szóló szavazását, elfogadásuk ugyanis "messzemenően káros lenne" az emberi jogok magyarországi helyzetére - jelentette ki a strasbourgi székhelyű Európa Tanács emberi jogi biztosa pénteken.
A múlt héten a magyar kormány többek között a választási törvénnyel és a hagyományos család védelmével kapcsolatos törvénymódosításokat nyújtott be, a témában a Hetek legfrissebb számában Novák Katalincsalád- és ifjúságügyért felelős államtitkárt kérdeztük.
Dunja Mijatovic közleményében kiemelte, az összetett jogszabálycsomagban szereplő, előzetes egyeztetés nélkül benyújtott, az igazságszolgáltatás működését, a választási törvényt, a nemzeti emberi jogi struktúrákat, a közpénzek ellenőrzését és a szexuális kisebbségeket érintő javaslatok elfogadásuk esetén alááshatják a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat Magyarországon.
Kijelentette: noha a tagállamoknak van némi mérlegelési jogkörük arra, hogy saját belátásuk szerint alakítsák nemzeti emberi jogi struktúrájukat, elengedhetetlen, hogy ennek során tiszteletben tartsák a nemzetközileg elfogadott alapelveket, különösen az érintett testületek függetlenségének és hatékonyságának biztosítását és tiszteletben tartását.
Az emberi jogi biztos véleménye szerint a magyar kormány által javasolt törvénymódosítások némelyike az igazságszolgáltatás "elmúlt évtizedben már megkopott" függetlenségét áshatja alá, továbbá különös aggodalmakat vet fel a Kúria elnöke hatáskörének kiszélesítésére irányuló javaslat is.
Szintén aggasztónak nevezte a szexuális kisebbségek “megbélyegzésének fokozódását”, valamint – mint mondta – jogaiknak a méltóságukat is érintő “manipulálását” politikai haszonszerzés céljából.
Leszögezte: amint arra az Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testülete, a Velencei Bizottság is rámutatott, ilyen nagy horderejű jogalkotási javaslatokat, különösen alkotmánymódosítást nem szabad elfogadni rendkívüli állapot idején. Az előkészítésüket biztosító demokratikus párbeszéd lehetőségei ugyanis korlátozottak ilyen időszakban – mondta.
Mijatovic végezetül arra szólította fel a magyar parlamentet, hogy halassza el a szavazást a rendkívüli állapot feloldása utáni időszakra. Azt megelőzően pedig folytasson széles körű konzultációkat a változások hatását elsőként megérző magyar nyilvánossággal, valamint egyeztessen a Velencei Bizottsággal az emberi jogok betartása érdekében.
(MTI/Hetek)
https://www.hetek.hu/cikkek/online/az-anya-no-az-apa-pedig-ferfi-az-europa-tanacs-szerint-sulyosan?fbclid=IwAR2uP2LIUYMnnJFUmFYjNI_XyW_fMUcN8SqSLKZ1rxBBGxHFBzvZD20nlYA
A mérgező mesekönyv
A Labrisz Leszbikus Egyesület 2020-ban kiadott egy Meseország mindenkié című mesekönyvet, amely a homoszexualitást és transszexualitást reklámozza óvodások számára.
Sokakat felháborított ez az eset. Pszichológusokkal petíciót írattak alá a homoszexualisták a propagandamű védelmében. Alá is írták több, mint ezren. A szövege például itt olvasható.
Hétvári Andrea igyekezett mindkét felet megérteni: ő azok közé tartozik, akik elhitték, hogy a könyv lényegi üzenete a "ne bántsd a másikat a másságáért" - csak azon akadt fönn, hogy a homoszexuális párkapcsolatokról meg a transszexuális nemi identitásról miért akarnak már 3-6 éves gyermekeknek óvodai foglalkozásokat tartani (a könyv bevallottan ezzel a céllal is íródott), hiszen ilyen kicsi gyermekek számára még a párkapcsolat és a nemi identitás fogalma is elég homályos és éppen csak kezd kialakulni. Szerinte elég lenne 14 éves kortól kezdve "érzékenyíteni".
https://drot.eu/kellenek-e-az-ovodasoknak-melegmesek
Ő nem fogta föl, hogy a szerzők a "másságtisztelet" álcája mögé bújva a világunknak, a társadalomnak a teljes átalakítására, feje tetejére állítására készülnek - egy olyan társadalom létrehozására, amelyben a szexuális identitás, irányultság, vagy bármilyen (konszenzuális) szexuális cselekedet amolyan "alapdrog", ami mindenkinek jár. Mindenki az, aminek éppen érzi és nyilvánítja magát... Az ebből fakadó élvezetnek nem állhat útjába sem a család, sem a házasság, sem bármiféle dajkamesék holmi férfi és női identitásról. Ha pedig egy társadalmat valakik gyökeresen át akarnak gyúrni, a fehéret feketének, a feketét fehérnek akarják hívatni a jövőben, akkor nem lehet elég korán elkezdeni az átnevelést. Persze, hogy már óvodától kezdve kell az!
Bagdy Emőke, aki a neves pszichológusok közül a konzervatívabb felfogásúak közé tartozik, elsőként - és jó darabig egyedül - merészelt kiállni a mérgező mesekönyv ellen. Mindjárt neki is mentek "ezerrel", hogy ő milyen "szakmaiatlan", aki támogatja az indokolatlan "kirekesztését" a homoszexuálisoknak. Persze, tudjuk, a "kirekesztés" egyetlen alternatívája a totális szellemi kapituláció minden, a szexualitással kapcsolatos kérdésben az éppen aktuális ideológiai őrület legvadabb fanatikusai előtt. Ezt jól megtanulhatta a Harry Potter sorozatot író J. K. Rowling, aki a "melegházasságot" még támogatta, de amikor a transszexualitás normalizálásával szemben kijelentette, hogy "az nő, aki menstruál", akkor példátlan gyűlöletvihar indult ellene az interneten. Mindegy, hogy a "kierekesztő", a "bigott" vagy a "homofób" címkétől szeretnéd megóvni magad - a lényeg, hogy bármilyen őrültségnek is látnál valamit, ünnepeld! Engedelmeskedj, és mondjad fel a legújabb brosúrát - mint a kommunista diktatúra idején, az 1950-es években.
Bagdy Emőke válasza a rázúduló kritikákra itt olvasható.
https://magyarnemzet.hu/belfold/bagdy-emoke-kikerem-magamnak-a-szakmaiatlansagot
Prózsa István református lelkész bölcs gondolatai az ügy kapcsán itt találhatók:
https://777blog.hu/2020/10/12/a-meseorszag-mindenkie-ugy-margojara
Székely János szombathelyi katolikus püspök jogi szabályozást sürgetett az óvodások, iskolások számára kártékony kiadványok ellen.
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató is fellépett a mesekönyv ellen, a gyermekek védelmében írva a szülőknek.
Számos más szerző véleménye megtaláható itt:
https://mandiner.hu/tag/meseorszag_mindenkie
Végül a magam véleménye, melyben a könyv mellett írt pszichológusi petíció szakmai állításait cáfolom, itt található:
https://magyarnemzet.hu/velemeny/politizalo-tudomanyossag-8811716/
Ez utóbbi külön is olvasható ezen a honlapon, a Tudomány oldalon.