Szeretnék és fogok is majd a nemi irányultság és identitás problémáiról írni. De mivel a fiatalok zömét a szexualitással kapcsolatban más problémák érdeklik, ezért ez az első nekik írt cikk arról szól, hogy hogyan lehet elérni a boldog szexuális kapcsolatot és párkapcsolatot.

 

„Aki korán kel, aranyat lel!” Viszont… Aki korán fekszik le (a párjával), az – nem aranyat lel, hanem gyakran megkeserüli…

 

A labilis jellegű kapcsolatok nem jelentik gyermek foganása esetén a gyermekvállalás biztonságos hátterét, ezért növelhetik az abortuszok arányát. Az élettársi kapcsolatok sokkal bomlékonyabbak a házasságoknál, tehát kisebb biztonságot jelentenek a bennük élőknek, különösen a gyermekvállalás szempontjából. A párkapcsolaton kívüli nemi élet és a hajadonként magányos szülővé válás esetében pedig biztonságról nem beszélhetünk. A művi abortuszok számának adatait a párkapcsolatok alakulásának adataival összevetve az tűnik föl, hogy amely országokban és időszakokban nagyobb volt a házasságon kívüli születés és a válás aránya, ott nagyobb az abortuszé is, ahol kisebb, ott kisebb.

Kutatási eredmény szerint főleg a nem házasok, ezen belül különösen a nem párkapcsolatban élők alkalmazták az abortuszt. Úgy tűnik, hogy a személyes emberi, családi kapcsolatokon keresztül érvényesülő biztonság hiánya növelheti az abortusz szintjét.

A nemi betegségek (pl. szifilisz, gonorrea, herpesz, chlamidia) és a nemi úton terjedők (pl. AIDS) terjedésének is növekszik a kockázata zavaros kapcsolatok, viszonyok esetén.

Az alkalmi nemi kapcsolatok vagy labilis jellegű párkapcsolatok gyakran a bizalom és a biztonságérzet hiányával járhatnak, ennek pedig negatív hatása lehet a mentális egészségre.

A párkapcsolatok megromlása és felbomlása pszichés sérüléseket okozhat.

 

2009-ben készült Magyarországon egy országosan reprezentatív szociológiai felmérés, amely fiatalok és középkorúak körében vizsgálta a párkapcsolatok alakulását és az arra ható tényezőket. A 2009-es felmérés eredményei szerint jól látható a házasság előtti nemi kapcsolatok gyakoriságának a több évtizeden át tartó növekedése, ami összefügg a válás arányának a növekedésével.

Jóval nagyobb volt az elváltak aránya – ahol az első házasság fölbomlott – azoknál, akiknél két vagy több más nemi partner is volt a leendő házastárson kívül az első házasságkötés előtt, mint a többieknél, akiknél csak egy ilyen partner volt vagy egy sem.

A korábbi szexuális partnerek magas száma összefüggésben volt a párkapcsolat rosszabb minőségével, a párkapcsolati konfliktusok magasabb arányával és a válások magasabb arányával.

Minél alacsonyabb az elköteleződés szintje egy kapcsolatban, annál hajlamosabbak a felek verbális és fizikai erőszak alkalmazására a konfliktusok kezelésében. A párkapcsolati konfliktusok agresszívebb megoldása a szorongás és rossz alvás nagyobb gyakoriságával, valamint az emésztőrendszeri és a szív- és vérnyomásproblémák nagyobb gyakoriságával járt együtt.

Az elváltak között gyakoribb volt az aggódás, a rossz alvás és az öngyilkossági kísérlet, mint a házasok között. Gyakoribb volt a rossz alvás azok között is, akik napi átlagban kevesebbet voltak együtt kommunikatív kapcsolatban a párjukkal. A hűség leértékelése és a nemi élettel kapcsolatos nézetek engedékenysége pozitívan függtek össze a válás gyakoriságával.

Akik korán kezdik a közös szexuális életet, rendszerint össze is költöznek (és nem egyszer össze is házasodnak), mivel az idő előtti intim együttlétek miatt kapcsolatuk kusza lesz és bonyolult, amiből nagyon nehéz kilépni. Az ilyen meggondolatlanul, zavarosan induló kapcsolat azonban gyakran nem vezet jóra. Akik később kezdték a nemi életet, azok addigra, mire a szexuális élet megerősítette a kapcsolatukat, gyakrabban megtanultak rendesen kommunikálni egymással és tisztázták azt is, hogy egyformák vagy különbözőek-e az elképzeléseik az életről, ami a házasság alapja. Az élettársi kapcsolatok gyakran fokozatosan kezdődnek, a résztvevők mintegy belesodródnak (pl. egyre gyakrabban, egyre több éjt és napot együtt töltve). Az összeköltözés után a kapcsolat „tehetetlensége” folytán a párok belesodródnak a házasságba, amit így sokszor nem fontolnak meg eléggé és hiányzik az egymás iránti komolyabb elkötelezettség.

Egy külföldi kutatási eredmény szerint azok a lányok, akik később kezdtek nemi életet élni, jóval messzebb jutottak az iskolák elvégzése terén. A hatásnak csak egy kisebb részéért volt felelős a házasságon kívüli gyermekszülés, tehát a korán kezdett nemi életnek ettől függetlenül, önmagában is volt jelentős negatív hatása az iskolázottság szintjére. Talán a korán kezdett nemi élettel együtt járó pszichológiai és érzelmi károk (pl. a többek által már kimutatott depresszió) magyarázhatják ezt.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a pornó – aminek a nézése a korán kezdett nemi kapcsolatokhoz hasonlóan az utóbbi évtizedekben szintén elterjedt – nem „szexuális felvilágosítás”, nem is ártatlan szórakozás, inkább méreg a párkapcsolatoknak. Ugyanis a magyarországi felmérés eredményei szerint a kérdezettek párkapcsolati konfliktusai kezelésével való elégedettség fordítottan arányos volt nemcsak az addigi partnerszámmal, hanem a pornográfia nézésével is. Így valószínűnek tűnik, hogy mivel a magasabb partnerszám, a pornográfia nézése és a párkapcsolati konfliktusok rossz kezelése összefüggnek, az elköteleződés hiánya lehet közöttük az összekötő kapocs a valóságban.

A pornó szellemi tartalma, üzenete nem a szeretetteli és monogám párkapcsolatról szól. Így a pornográfia által terjesztett felfogások ellentétesek a párkapcsolat, a család fenntartásához szükséges értékekkel. Logikus, hogy az ilyen értékeket sugalló, ugyanakkor a nézőre jelentős hatással levő filmek (vagy képek) rendszeres nézése befolyásolja az azokat nézők gondolkodásmódját, és így távolodnak a szeretetteli és monogám párkapcsolat eszményétől és közelednek a hűtlenség vagy partnerváltogatás gondolatához (esetleg valamilyen bizarr, és valószínűleg pszichésen szintén igencsak rossz hatású perverzióhoz).

Lehetségesek olyan esetek is, amikor a partnerükkel kevésbé elégedettek gyakrabban néznek pornót. Ebben az esetben a pornó nézése egyfajta vészjel is lehet a partner számára. Nyilván szerepet játszik ez abban, hogy aggodalmat, bizonytalanságot kelt ez a tevékenység a pornót nézők partnereiben, akik ilyenkor joggal érezhetik úgy, hogy szexuális szempontból mintegy lenézi őket a partnerük. A partnerkapcsolat nem megfelelő alakulásának csak jelzője és talán egyfajta „fájdalomcsillapítója” lehet ilyen esetben a pornográfia, de nem a gyógyszere. Sőt, az, hogy a pornót néző fél (általában a férfi) a szexualitás tekintetében idejét, figyelmét a korábbinál nagyobb mértékben fordítja erre, az az addiginál még kevésbé teszi lehetővé, hogy a párkapcsolata, vagy ezen belül a párja felé irányuló szexuális kapcsolata javításával törődjön.

Fontos az a negatív tapasztalat is, hogy a pornót nézők gyermekeinél gyakoribb a szorongás, mint az azt nem nézőkéinél, és ez különösen így volt a pornót néző anyák esetében.

 

Mitől lesz boldog a szexuális élet és a párkapcsolat?

 

Előbb lássuk, mit mond erről a tudomány, a szociológia és pszichológia; a 2009-es kutatás eredményei ezt is megmutatják.

Aki még nem vallásos létére is erkölcsös, az szépen profitál ebből – ugyanis amikor a magukat nem vallásosnak mondók között azok válaszait vetettük össze, akik szerint „bármikor” helyes nemi életet élni („amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert”) és azokét, akik szerint csak akkor helyes „ha komoly, tartós kapcsolat alakult már ki a partnerek között”, akkor ezt lehetett tapasztalni.

A párjukkal az adódó nézeteltérést békésen megbeszélők aránya 35% volt a „bármikor” felfogását vallók között és 53% azok között, akik szerint „csak komoly tartós kapcsolat esetén” helyes nemi életet élni.

Akiknél a párjukkal való konfliktus általában veszekedéssel végződik, azok aránya 18% volt a „bármikor” hívei között és csak 1% a másik felfogást vallóknál.

Így, az eredmények szerint a szexualitás terén vallott szigorúbb/erkölcsös felfogás összefüggött a partnerkapcsolatokban a pozitív konfliktusmegoldási módok nagyobb gyakoriságával.

Még jobb, ha valaki vallásos, keresztény is, mert boldogabbak és stabilabbak a vallásosak házasságai. A 2009-es ’Családi kapcsolatok’ felmérés eredményei szerint ugyanis a vallásosabbak jóval nagyobb arányban akartak megházasodni, mint a nem vallásosak, jóval kisebb arányban váltak el, ha már megházasodtak, mint a nem vallásosak. Jóval kisebb volt köztük a viszonylag sok nemi partnert említők aránya. A vallásos házasok között nagyobb volt azok aránya, akik a házasságban a hűséget nagyon fontosnak tartják, mint a nem vallásos házasok között. Valamivel magasabb volt köztük a párkapcsolati konfliktusokat békésen rendezők aránya és (a 20-34 évesek között) jóval magasabb volt a vallásosak között a párkapcsolatukkal maximálisan elégedettek aránya (82%), mint a nem vallásosak között (60%).

Néhány külföldi szociológus is felfigyelt arra, hogy boldogabbak és stabilabbak a vallásosak házasságai. Véleményük szerint ennek egyik oka az lehet, hogy a keresztény hívők a szeretet, önfeláldozás, gondoskodás vallásos értékeit intenzívebben törekednek megvalósítani a kapcsolataikban, házasságukban. Ezen kívül az egyes gyülekezetek vagy plébániák informális, vallási alapú baráti közösségeinek tagjai támogathatják a pár tagjait problémák esetén. Az ilyen támogatás erősítheti a házassági elkötelezettséget, a házasság sikeres működése esetén plusz pszichés jutalmat jelent, csökkenti a konfliktusokat, és elősegíti ezek megoldását. Ezen kívül segít a házasságot terhelő terhek, problémák csökkentése terén és ellensúlyt, lebeszélést jelenthet a válási szándék felmerülése esetén, hangsúlyozva a vallás ezzel ellentétes normáját. Egy harmadik tényező, hogy egyes gyülekezetekben, közösségekben a házasságot erősítő, gazdagító szolgálatok, szemináriumok vannak. A lelkész is adhat olyan tanácsot, amely segíti a házassági problémák megoldását, valamint kitartásra buzdíthat és ellenezheti a válást.

A vallásosság a házasságra való pozitív hatását kifejtheti a szociális normák tiszteletben tartatásával, és támogató társas hálózatok működtetésével, de elősegítheti a problémák megoldását is, valamint házasságot segítő erényekre buzdít. Az imádság a problémák megoldására való törekvésre késztethet, valamint pozitív viselkedésre, megbocsátásra és elkötelezettségre. A vallás szentségnek tekinti a házasságot, és ez a transzcendens szemlélet arra bátorítja a párokat, hogy legyenek egymás iránt elkötelezettek és pozitívan tekintsenek a kapcsolatukra.

A szociológia eredményei mintegy „a magasból, légifelvéteként” mutatnak be néhány tendenciát, amelyek az emberek között érvényesülnek, a pszichológia pedig néhány általános szabályt az emberi pszichéről. De közelebbről is érdemes megnézni, hogy konkrétan mit tesznek másként azok, akiknek jól sikerül a párkapcsolata, a házassága, a szexuális élete.

 

Mi a titka a kereszténységnek? Hogyan viselkednek egymással azok a keresztény párok, akiknek boldogok a kapcsolatai?

Szeretetről, szerelemről sokszor beszélünk – de mit is jelent mindez pontosan? Ha levesszük a polcról és kinyitjuk a Bibliát (1 Kor 13, 4-5), ezt olvashatjuk benne arról, hogy milyen valójában a szeretet – az alábbiakban kicsit bővebben kifejtve egy-egy szó, kifejezés értelmét.

A szeretet és a szeretetben élő ember:

türelmes,

jóságos,

nem féltékeny, nem undokul kérkedő, nem fölényeskedő, nem a másikat lekicsinylő, hanem

a társa értékeit elismerő, őt őszintén tisztelő és gyakran dicsérő

nem tapintatlan, hanem tapintatos

nem önzően csak a maga javát kereső, hanem önzetlen, a társa javáért mindig tenni kész

nem gerjed haragra, hanem türelmes – nem veszekedős, nem a dührohamok, a hiszti embere,

a rosszat nem rója fel – vagyis nem vádaskodó, szemrehányó stílust használ, és sokkal többet dicsér, mint kritizál, és ha kritizál, azt ritkán és finoman teszi, mindig elismerve a saját hibáit is.

Ugyancsak a Bibliában egy másik helyen (Gal 5, 22-23) hasonlókat olvashatunk – türelem, kedvesség, jóság, szelídség, önfegyelem jellemző arra, aki komolyan veszi Jézus 2000 éves tanítását és aszerint él. Ha pedig mindkét fél így él egy párkapcsolatban, akkor nem is olyan csodálatos, inkább logikus, hogy öröm, béke és hűség lesz közöttük.

Ha a pár hétköznapjait is áthatja az egymás iránti tisztelet, kedvesség és hála, és ennek gyakran hangot is adnak szavakkal és gesztusokkal, akkor a nemi kapcsolatuk is boldog és jó lesz, mert a nemi kapcsolat olyan, mint egy szép ajándékdoboz, amiben benne van a másik ember, aki az egész életével nekünk adta magát – a szívét is, a hétköznapjait is.

Egy üres ajándékdoboz viszont akármilyen szép is lehet, nem jelent valódi ajándékot és nem szerez valódi örömet, ha belül üres. Ezért döntően nem a „szexuális technikák” teszik boldoggá egy pár nemi kapcsolatát (az ajándékdoboz díszei – amikkel vigyázni kell, mert jelentős részük sajnos veszélyes butaság), hanem főként az a hétköznapokban is megtapasztalt egymás iránti tisztelet, kedvesség és hála, amit a szeretkezés különösen erősen kifejez (vagyis az ajándékdoboz tartalma). Gyökössy Endre református lelkész, író és pszichológus említette egyik művében, hogy a „jó szex” nem este kezdődik, hanem már aznap reggel, mert egész napos egymás iránti kedvesség az, ami jól előkészít rá. Hozzá tehetjük ehhez, hogy amint arról fentebb szó volt, a pár egész egymás iránti hétköznapi élete, annak minden szeretetteli gesztusával és szavával ott kell, hogy legyen a háttérben, mert az teszi igazán hitelessé és örömöt szerzővé a nemi kapcsolatban kimutatott gyengédséget.

Egy e téren tanácsokat adó nemrégi újságcikk néhány értékes részletében pedig annak a szerzője „érzelmes szexről” írt, amely „alatt minden lelassul, a párok csak egymásra figyelnek”, és az ilyen „fenntartja az egymás iránt érzett bizalmat és biztonságérzetet”. Szerinte „az ilyen együttlétek sokkal intimebbek, mert nemcsak szexuális érzésekből állnak”.

Mindebben igaza volt, de hozzá lehet mindehhez tenni, hogy nagy átlagban a férfi és női nemnek bizonyos fokig eltérő az idegi alkata, pszichés, mentális karaktere. A férfiak általában könnyen nemi izgalomba jönnek, a nőknek többnyire hosszabb idő és testi gyengédség szükséges ehhez – ugyanakkor a férfiak számára is kellemesen izgalmas lehet a feleségük türelmes és gyengéd kiszolgálása a szexuális kapcsolatban. Ezért talán ez, az erősebb nem részéről a gyengébb nem gyengéd szolgálata lehet a leginkább értékes fő szexuális stílus, mentalitás, amit érdemes kiemelni, mint kevéssé ismert, alulértékelt és pszichológiai és keresztényi szempontból is ajánlható viszonylagos újdonságot (noha már nem mindenkinek az). Persze nem lenne helyes a női partnereket kizárólagos passzivitásra buzdítani, és a férfiaknak éppúgy van igényük a feleségük gyengédségének a megtapasztalására, mint nőkének a férjükéére. És bizonyára nem is minden nőnek vagy férfinak „jön be a gyengéd, lassú stílus”, de alapvetően mégis ez tűnik a legtöbbek számára ajánlhatónak (úgy, hogy a felek tudnak az ettől eltérő igényeket és stílusok lehetőségéről és alkalmazzák is azokat, ha inkább azokra van közösen igényük).

A valóban és tartósan boldog szexuális kapcsolatnak két fő eleme közül az egyik, az a másik fél szolgálatára való törekvés és a szexuális izgalomnak és lelki örömnek ebben való megtalálása. A másik fő eleme pedig a másik fél iránti tisztelet („minden jó kapcsolat alapja az, hogy a másik jó tulajdonságait tartjuk olyan fontosnak, hogy ezek miatt szemet hunyunk a rossz tulajdonságai fölött”), és ebből fakadóan a megajándékozottságnak és megtiszteltségnek az érzése, felismerése abban, hogy ő (ez a számomra nagyon tiszteletre méltó személy) testileg teljesen odaadta magát nekem. Fontos utóbbi szempontot illetően az is, hogy a szexuális örömnek a testi mellett van (a férfiak számára is) egy jelentős és jellemző lelki oldala is. És ez a tényleges lelki öröm a szexualitásról szóló bármilyen beszédben vagy írásban igen erősen alulreprezentált, alig említik, szinte elhallgatják (főleg férfiak és nemi szabadosságért rajongók megnyilvánulásaiban), pedig tényleg létezik, erős és a valóban boldog párkapcsolatokban gyakori és jellemző is.

„Türelem, kedvesség, jóság, szelídség, önfegyelem? Mindez szépen hangzik, de hogyan lehetne elérni, hogy én is ilyen legyek?” A jó hír az, hogy ezt elérni sokkal könnyebb, mint a kondizás, mert nem súlyzókat kell emelgetni hozzá napjában százszor, csak a Bibliát napjában néhányszor. És el sem kell utazni a konditeremig, át sem kell öltözni, csak ki kell nyújtani a karunkat a közeli polcig. Egy félórát, órát napjában rászánni így könnyebb is. (Ugyanakkor nem ajánlatos közben csipszet vagy csokit enni, mert az hizlal...) Természetesen a fentebb szociológusok által felsorolt tényezők – a pap, lelkész tanácsainak megfogadása, a templomba, vallási közösségbe járás, ilyen jellegű informális baráti közösséghez tartozás – is reálisan a siker részei.

Amint a 2009-es felmérés eredményei mutatták, akadnak, akik annak ellenére, hogy még csak nem is vallásosak, mégsem a „bármikor, amikor az embernek kedve van hozzá” felfogását vallották a nemi élettel kapcsolatban, de még csak nem is a „hallgass a szívedre” felfogását.

Már az is érdemben növeli a párkapcsolat sikerességének és boldogságának az esélyét, ha valaki így áll hozzá. Ugyanakkor kérdéses, vallási kötődés nélkül ki meddig tud megmaradni ennél a megfontoltabb fölfogásnál. A fentebb felsorolt, a Bibliában található – a párkapcsolat boldogságához hozzájáruló – értékek tartós, intenzív megélése is könnyebben kezdhető el és folytatható bekapcsolódva egy vallási közösségbe.

 

Aki korpa közé keveredik, megeszik a diszkók? Avagy fog ez menni a gyakorlatban?

 

Mindemellett joggal merül fel néhány kérdés, mert a szexuális élvezet (főleg a fogamzásgátló tabletta feltalálása miatt) az utóbbi évtizedekben olyan „olcsó populáris droggá” vált sokak számára, hogy a rajongói el is terjesztettek néhány hamis érvet, amivel megkönnyítik a maguk számára a lelkiismereti kételyek elhárítását vagy mások bevonását is e szenvedélyükbe. Érdemes végiggondolni az eddigiek után még az ilyen kérdéseket is.

„Nem boldogabbak azok legalább a 15-30 éves életszakaszukban, akik kiélvezik a szexuális kapcsolatok lehetőségét?”

A valóság az, hogy sok fiatal nő számára a szüzesség elvesztése „erőszakos rábeszélésre” vagy részegen történik és egyáltalán nem pozitív, hanem rossz élmény nemcsak testileg, de lelkileg is. Sok fiatal nő keservesen szenved attól, hogy egy ideig szexuálisan kihasználja, majd elhagyja valaki. Sok fiatal férfi pedig tévesen azt hiszi, hogy a „felnőttsége” szempontjából az a helyes, ha így viselkedik, mert ez a „férfias”.

Ugyanakkor ők is sokszor szenvednek attól, ha elhagyják őket…

„Boldogabb az átlagosnál a szexuális élete azoknak, akik szűzen házasodtak, vagy azoknak, akik vallásosak?”

Igen, boldogabb azoké, akik valóban a keresztényi értékek szerint élnek. A szüzesség elvesztése pedig akkor jelenti egy „jó korszak küszöbe átlépésének” az emlékét, ha utána valóban „jó korszak” következik. Ez pedig akkor lesz „jó korszak”, ha valódi szeretetben éli a két fél a párkapcsolatát és a szexuális életét is. Arról pedig már volt fentebb szó, hogy mit jelent a valódi szeretet.

„A nemi vágy vajon nem egy ellenállhatatlan ösztön, aminek minden egészséges ember enged a gyakorlatban – aki pedig nem teszi, az prűd, azaz betegesen félénk e téren?”

Nem, nincs semmiféle „ellenállhatatlan ösztönkésztetése” a szexualitás terén senkinek. Ezt Freud réges-régi vad lélektani találgatásait továbbköltve találták ki egyesek, szimpla hazugságként.

„A fiúknál, férfiaknál állandóan termelődnek a hímivarsejtek, amik éjszakai magömléssel távoznak időnként, ha az illető nem él nemi életet – nem azt mutatja ez, hogy legalábbis a fiúkat a hormonaik kényszerítik arra, hogy állandóan nemi életet éljenek?”

Az embereknél valójában nincsenek a hormonaik által vezérelt „párzási időszakok”, mint egyes állatfajoknak – az emberek bármikor készek és képesek a nemi életre és új élet létrehozására. De az értelmüket használva tudják szabályozni, hogy mikor mit tesznek – a fiúk is, a serdülő korúak is, természetesen. A hormonok szolgái, nem pedig urai az embereknek, a gazdáiknak. Tőlünk függ, hogy min gondolkozunk sokat vagy intenzíven – a hormonok csak közvetítik azután az idegrendszer parancsait a testhez.

„Jó dolog az önkielégítés?”

Nem fogja Önt kielégíteni, mert egy idő után nem lesz elég, egyre többet akar, hiszen az ember minden téren így van ezzel – aztán jön majd a pornó, aztán az alkalmi nemi kapcsolatok. Jobb bele se kezdeni. A szemünk látásra való, a fülünk hallásra, a nemi szerveink pedig a valódi szeretetben, házasságban való boldog önátadásra és életadásra.

„Nem elég annyi, hogy használjunk óvszert, ha lefekszünk valakivel?”

Az alkalmi nemi kapcsolatokban és még össze nem szokott fiatal pároknál az óvszer használata, mivel nem elég precíz, bizony elég sokszor nem előzi meg a gyermek foganását… Ha így alakul, akkor pedig jöjjön az abortusz? És ha nem is történik ilyen – olyan jó az, ha kihasználnak, aztán otthagynak? Erre nagy az esély, ha csak annyi a kapcsolat fő szempontja, hogy „de használjunk óvszert”.

„Tényleg ki lehet bírni szex nélkül a házasságig?”

Ki.

„Nem leszek magányos, ha nincs évekig párom a házasság előtt?”

Ha nem érzed magad magányosnak attól, hogy nincs, aki csúnyán kihasználjon téged és visszaéljen a jóindulatoddal, akkor nem leszel az. Nem kell lefeküdni valakivel ahhoz, hogy jóban legyetek. Lehet jól szórakozni szex nélkül. El lehet kerülni a fölöslegesen túl intim együttléteket a házasság előtt.

„Fogok egyáltalán férjet vagy partnert találni, ha nem öltözködöm kihívóan és nem fekszem le senkivel házasság előtt?”

Ha azt akarod, hogy jól és gyengéden bánjon veled a párod egy életen át, akkor olyant ésszerű választanod, aki azok szerint a keresztény(i) értékek szerint él, amikről fentebb szó volt. Ha ilyen az illető, akkor boldog lesz veled akkor is, ha nem öltözöl (félig) prostinak és nem fekszel le vele a házasság előtt. (Egyébként létezik mértéktartóan vonzó, ízléses, esztétikus divat is. Házasságon belül, intim kettesben pedig nem is kell mindig nagyon „mértéktartónak” lennie…)

„Nem keserves szenvedés hosszú éveken át megfosztania magát egy fiatalnak a szexuális élvezettől vagy erre reménytelenül vágyakoznia?” Nem az, ha nem teszi magának keservessé az ezzel kapcsolatos fölösleges kesergéssel.

„Nem adhat jó ötleteket a nemi élethez a pornó?”

A jó (azaz tényleg kellemes és boldog) szexet unalmas lenne nézni, mert az valójában nagyon lassú és gyengéd; ezért hamis a pornó, ugyanis ott a valódi gyengédséget általában feláldozzák a valamilyen szempontból „szenzációsan” ható, de hamis látványért. Szóval a pornó nem a „jó szexről” szól, és nem ahhoz ad tanácsot vagy ötleteket.

„Mit csináljon valaki, ha csupa bunkó vagy szexmániás csaj vagy csávó veszi körül az iskolájában vagy a munkahelyén?”

Legyen jóban mindenkivel a hétköznapokban, amennyire csak lehet, de ha a maga körében nem talál megfelelő párt, keressen máshol. Erre érdemes időt és energiát áldozni.

„Jó dolog diszkóba járni és ott keresni párt?”

Aligha… Lásd ennek a fejezetnek a címét.

„Nem izgalmasabb az élet, ha az ember inkább bulizásra, utazgatásra vagy műszaki újdonságokra fordítja a pénzét és idejét, mint ha megházasodik és gyermekeket vállal?”

A pénzen vett tárgyak elavulnak, az élményekből emlék vagy fénykép lesz, a gyermekek viszont ott lesznek veled minden új napon – mindig új kapcsolatot, kalandot jelentve.

„Ha eddig nem ilyen eszmények szerint éltem, akkor mit csináljak?”

Kezdj el így élni, aztán folytasd.

„Nem csak a nők elnyomásáról szól a házasság vagy a vallás, és vajon nem a szex és párkapcsolatok terén való felszabadításukról ezek elvetése?”

Mára az iskolai végzettség általános növekedése révén átalakult a társadalom, és a nők iskolai végzettsége elérte a férfiakét és általánossá vált a női munkavállalás a fejlett világban. Nőtt a gazdasági, társadalmi szerepe, értéke a tudásnak, képzettségnek, amit nők éppúgy meg tudnak szerezni, mint férfiak, viszont csökkent a testi erőé, ami a férfiakra biológiai okból nagyobb mértékben jellemző, mint a nőkre. Ezért az évezredeken át megszokott férfi-női szereposztás halványulóbban van, illetve bonyolultabbá, sokrétűbbé válik. A nők helyzete és ezzel társadalmi szerepe sokat közeledett a férfiakéhoz (bár számos vonatkozásban különböző maradt továbbra is). Néhány korunk ihlette tréfás mondás („mém”) talán jobban bemutatja mindezt, mint hosszas elemzés.

„Apa, mi az, hogy férfi?” „Az egy olyan ember, aki erős, mindent kibír a családjáért, oltalmazza őket, gondoskodik róluk, szereti őket.” „Apa, én is olyan férfi szeretnék lenni, mint anya!”

„Erőt és bátorságot kértem Istentől, és ő a feleségemet küldte.”

Közismert témává vált, hogy a társadalmi szerepek változásával összhangban a nőknek a férfiakéval egyenlő jogai, lehetőségei fontosak. Ugyanakkor helyes szemléletnek tűnik e téren az, hogy két ellenkező nemű ember párkapcsolatában nem a jogokért való verseny, hanem a szolgálatban való verseny a cél. Az lehet a jó, ha mindkét fél azt adja bele főként, amiben ő a jobb. Egy-egy területen ő lehet a „főnök”. A szolgálatban.

A nemi szerepek elmosódása, illetve sokrétűbbé válása miatt egyre bonyolultabb kiindulási helyzeteket jelentő párkapcsolatok alakításában és finomhangolásában, működtetésében fontosak a jóindulat, az önzetlenség, a gyengédség, a párbeszéd, a tisztelet, az udvariasság. A gyakorlatiasság, a humorérzék, a rugalmasság, a józan ész, a körültekintés. Olyan hozzáállás, amely – jellemzőinek zömét tekintve – már kirajzolódott a keresztény(i) párkapcsolat fentebb történt fölvázolásakor.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a szexualitás terén a kereszténység erkölcsi elveinek nem megfelelő hozzáállás és viselkedés negatív következményei a nőket jellemzően nagyobb mértékben sújtják, mint a férfiakat – a nem kívánt foganás, az abortusz vagy az egyedülálló szülővé válás éppúgy, mint a lelki fájdalmak az elhagyatás miatt. Tipikusan a biztonságot, életet, örömet jelentő elvek és keretek közül szakítja ki őket az ilyen „felszabadítás”, a legtöbbször szerencsétlenné és boldogtalanná téve őket. Gyakran prédának és áldozatnak kellenek, vagy legalábbis annak bizonyulnak az őket a „kereszténység és házasság kötelékeiből felszabadítók” számára.

A kereszténység tisztelettel és szeretettel tekint a nőkre, tanítása szerint Isten minden embert egyaránt nagyon szeret, a nemétől függetlenül. Figyelemre méltó, hogy maga Jézus mennyire másként, nagyobb tisztelettel és szeretettel viszonyult a nőkhöz, mint jellemzően a kora emberei. Szent József, az ő tiszteletre méltó nevelőapja, az „igaz ember” volt ebben a példaképe? Érdemes itt még megemlíteni – legalább azok számára, akiket mélyebben érdekel a kereszténységnek ezzel kapcsolatos szemlélete –, hogy a Bibliában, az Újszövetségben több példát találunk arra, hogy Isten előtt a nők éppolyan kedvesek és tiszteletre méltóak, mint a férfiak. Érdekes, hogy amint az Ószövetségben „Éva volt az első, aki vétkezett”, úgy az Újszövetségben Szent Erzsébet az első, aki kimondja fia, Keresztelő Szent János nevét – ő indítja el így azt a csodát, hogy a megnémult férje megszólal és dicsőíti Istent. Aztán Szűz Mária az, aki elindítja fiának, Jézusnak, a Messiásnak a nyilvános működését a kánai menyegzőn. Szent Mária Magdolna pedig az, akinek a Föltámadt Jézus elsőként megjelenik, őt téve az Új Teremtés első tanújává. Az üdvösség történetében a Szentlélek – ezen a néven nevezve – először Szűz Máriával tesz csodát, benne teremtve újjá Ádámot (az Új Ádámot, Jézust) és vele az Éva által elrontott világot. Aztán pedig két nő az, Szűz Mária és Szent Erzsébet, akik találkozásában először van jelen és tesz csodát emberek közösségében ezen az új néven. (Az Ószövetségben is szerepel néhány helyen „az Úr szent lelke”, de általában inkább csak „az Úr lelke” működéséről van szó.) Ahogyan a bűnben Éva volt az első, úgy az Új Teremtés kezdeményezésében és megtapasztalásában is „Éva lányai”, a nők az elsők.

Ha manapság azt tapasztaljuk a világban, hogy az emberi tudás gyarapodása folytán jelentősen csökken a férfiak között azok aránya (a közel 100%-ról), akikre igaz, hogy „arca verejtékével szerzi kenyerét” és hogy az általa megművelt föld sokszor csak „kórót és bogáncsot terem” (ezek az Ádám bűne által hozott átkok) , és ezen nem akad fönn senki teológiai okból, akkor azon éppúgy nem lenne ésszerű fennakadni, ha csökken a nők között azok aránya (a közel 100%-ról), akikre igaz, hogy „fájdalommal szüli a gyermekét” és hogy „epekedik a férje után, aki uralkodik rajta” (ezek az Éva bűne által hozott átkok). Érthető, ha minél többet akarunk mindebből a kellemes változásból, mert ki szeret szenvedni. Kérdés, sikerül-e mindezt az emberiség egészére kiterjeszteni és „megfizethető-e az ára”. Nem az lesz a vége a mai reményeknek, hogy a lehetőségeinkkel való visszaélés miatt (például a mai Ádámok túlhitelezett túlfogyasztásával összefüggő pénzügyi buborék miatt, vagy a mai Éváknak a gyermektelensége vagy túl alacsony gyermekszáma miatti általános elöregedés miatt) mindez összeomlik? Reméljük, nem.

Összefoglalva az eddigieket azt lehet mondani, hogy érdemes valódi szeretetben élni, mert az ad életet, tartós örömöt és biztonságot, és az ad igazán értelmet az életnek.